Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Krisztus jegyesei
■ ' ' ■ - - IP'S« - - 'V ’ Költemények. 291 Lejts imádság lelke, lengj hófehér fátyol ! Az ábrándok ifja ime érted lángol!« Gúny, hahota, morgás mintha eget vína . . . Lágyan csengő ének búg »Salve Kegina.« »Hah ! daczol a szűz ajk, megkövült a kis láb ?« — »Életünk, reményünk . . .« ».Renyhe szolga irts hát!« És suhint a bősz vas, nem suhint hiába — Piros vérben fürdik a liljom virága. Piros vérben fürdik . . . égbe néz a többi . . . — »Hozzád esdÜDk Éva száműzött szülötti !« Gúny, hahota, zajgás, vad viharzó tapsok . . . Közbe zene zendül, sip, trombita harsog. • Üdv a holt porának — és a hegy borának . . . Mit veszteglesz lomhán? Töltsd meg vén kupámat!« Dörg, riad a kényúr káromló hevében, Méreg reszket arczán, villám ég szemében . . . »Nosza fürge bimbó koszorúsdi sorba ! Kopogjon a vig táncz kéjjel, andalogva!« — »Tehozzád sóhajt fel szívünk csöndes árja Vezess Jegyesünkhöz oh édes szűz Márja!« »Veszsz el ima rabja!« S elvéreznek nyomban . . . Tiz koszonízott fő lenn görög a porban. Tizenkettőt kondul . . . »Salve, salve« kallszik — S az utolsó élet fáklyája kialszik . . . És elbú a bús hold és csitúl a lárma, Az elkábult lelket éj nyugalma várja. Mindenütt mély álom, mindenütt csend, béke —• Csak előttem rémlik a múlt fájó képe. 19*
