Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

1/2 III. A kath. egyház és tanai. 9. Jézus Krisztus helytartója.

mely által a 16. század protestánsai, az akkor fennálló jogos tekintély alól kivonták magokat.

Levelem gyümölcse gyanánt azt óhajtanám, hogy Önt annyira vittem volna, hogy velem együtt teljes meggyőződéssel mondhassa: „Hiszek mindent, amit Isten kinyilatkoztatott, és az ő szent katholikus egyháza által, hogy higyjünk, elénk ad.“

6. Jézus Krisztus helytartója.

(1. Edgár levele.)

Főtisztelendő Atyám ! Utolsó levelében egy nagyon messzemenő óhajtással állt elém ! Mielőtt azt teljesíteném, még néhány pontra nézve a felvilágosítás szükséges.

Minden attól függ, vájjon a pápai tévmentesség, az igazi kereszténység tana-e vagy sem. Ha az, úgy a tridenti hitvallás egyes, mindenesetre igen részletes állításait minden nehézség nélkül aláírom. Mert amit a tévmentes pápa felállít, annak a tévelytől mentnek is kell lennie. De ha a pápa nem tévmentes, akkor a vatikáni zsinat tévedett, s következésképen az általános zsinatok sem csalhatatlanok s ezzel, vége van az egyházi hierarchiáról alkott fogalmának.

Ebből továbbá természetesen azt kell következtetnem, hogy az egyház már a nicaeai, sőt már az apostoli zsinat előtt téves utakra került. Mert már mindenütt feltalálom az On katholika-hierarchikus tekintélyelvét, melyet a csalatkoz- hatatlanságra való igényétől nem enged elválasztani. A logika tehát arra kényszerít, hogy vagy elismerjem a pápai tévmen- tességet, vagy — elvessem az egész kereszténységet és azt mondjam, hogy mi egyáltalában nem tudjuk már, hogy mit kelljen hinnünk

És mégis ; hogy lehet egy szegény, bűnös ember tévmentes ? ! És hol találok én az őskereszténységben legalább csak egy halvány vonatkozást egy csalhatatlan pápára ? Az őskereszténységben én csak püspököket látok, s ezek felett leg-