Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

A pápa csalatkozhatatlansága, 173

feljebb az alexandriai, antiochiai és római, később pedig a jeruzsálemi és konstantinápolyi pátriárkákat ! Hol marad tehát a pápaság ?

(2. Az Atya felelete.)

Teljes joggal mondhatja Ön : vagy csalhatatlan a pápa, vagy — vége a katholiczizmusnak, sőt magának a kereszténységnek is. Én megfordítom az Ön érvelését és azt mondom : a kereszténységnek és a katholiczizmusnak nincs vége : tehát a pápa csalatkozhatatlan.

Amit Ön a tévmentesség ellen felhoz, az egy hittani és egy történeti nehézségre vezethető vissza.

1. Hittani ellenvetése így hangzik: „Hogy lehet egy szegény bűnös ember tévmentes?“ Erre azt felelem: igen is lehet, Jézus Krisztus kegyelme és a Szentlélek meg- világosítása folytán. A ki akarja a czélt, annak akarnia kell az eszközöket is. Ha Krisztus azt akarja, hogy nyája igazságra vezéreltessék, akkor azt, kit e nyáj legfőbb pásztorává tett, ezen nyájnak vezetésénél minden tévedéstől meg kell óvnia. Mert különben a kirendelt pásztor a nyájat nem igazságra, de tévelybe vezetné.

Ezen alapelvvel együtt a pápai tévmentességnek egész kiterjedése is meg van jelölve. A mily mértékben követeli ezen alapelv, hogy a pápa tévmentes legyen, oly mértékben tévmentes a pápa; de ezen túl nem.

Ezen alapelv nem követeli azt, hogy a pápa személyére nézve a bűntől ment legyen : tehát a pápa vétkezhetik. Azt sem követeli ezen alapelv, hogy a pápa mint magánszemély ne tévedjen : tehát a pápa is tévedhet, ha pl. hittani munkákat vagy leveleket ír. Nem követeli ezen alapelv, hogy minden hivatalos okmány, mely a pápától kikerül, ment legyen a tévedésektől ; azért lehetnek, pl. történeti tévedések a breviáriumban, jóllehet a pápa helybenhagyta azt, és annak imádkozására minden papot kötelezett ; mert szigorúan véve a dolgot, csak az imádkozásra kötelezi őket, nem pedig a hivésre ; mindazonáltal dőreség lenne, a breviáriumban elő-