Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
MMMNHlinHPVVPHflMMIRMIIVHIilHRPIMlMRMMMIHHi A bibliában való hit a hagyományban való hit nélkül észellenes. 157 Mert általában lehetséges, hogy a Megváltónak némely tana a szentiráson kivül is fennmaradt. Szent János evangéliuma beszéli nekünk: „Vannak még sok egyebek is, miket Jézus cselekedett ; mik, ha egyenkint meghatnának, úgy vélem, a világ sem volna elég a könyveknek, melyeket Írni kellene.“ ') Miért ne mondhatott volna Krisztus az apostoloknak egyetmást, p. o. a gyermek keresztségről, a szombatnak a vasárnappal való felváltásáról, a mit az evangélisták fel nem jegyeztek ? És miért ne tarthatta volna fenn magát ilyesmi a folytonos egyházi gyakorlatban és az apostoli tanítványok irataiban. És végtére, miért ne követnők mi Krisztus tanításait és parancsait, ha azok ezen utón jutottak el hozzánk. De itt van azon pont, melyet megfog Ön támadni. Ön azt mondja : Azon emberi hagyományok nem elég megbízhatók, azért veti el őket a protestáns. Erre én azt felelem : Ha azon hagyományok eléggé meg nem bízhatok, úgy a protestáns nem bir elégséges alappal arra, hogy higyje, miszerint a 4 evangélium valóban Máthé, Márk, Lukács és Jánostól származik és még kevésbé hiheti, hogy a szt. iratok Istentől vannak sugalmazva, s hogy azok Isten igéje. Mert mihelyt Ön az egész hagyományt elveti, mily alapon tartja még ezen iratokat valódiaknak és Isten szavának? Talán azt mondja Ön: Azon alapon, mert ezen iratok szerzői a tizenkét apostol közé tartoztak. De honnan tudja Ön ezt, ha ismét nem a hagyományból vagy pedig a szentirásból, melynek valódiságát épen a hagyomány bizonyítja ? S ehhez járul még az, hogy nem is igaz, miszerint az uj szövetség minden iratait apostolok szerzették ; Márk és Lukács nem voltak apostolok, hanem csak az apostolok tanítványai, épen úgy, mint Barnabás és Polykárp, kiknek iratait Ön, annak daczára, hogy az apostolok tanítványai valának, még sem tartja Isten szavának. Vagy talán, hogy a hagyomány tanúságát elkerülje, benső okokból akarja Ön az egyes könyvekről kimutatni, vájjon ■) János 21, 25. V. ö. 20, 30 és 31.
