Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
156 III. A kath. egyház és tanai. 4. Biblia, hagyom, és tanítói hivatal . „Senki sem fogja azt állítani, hogy a szentirás gyermekek számára Íratott . . . Miként számolhat majd arról az egyház (a lap természetesen a protestáns egyházat érti), hogy ezen szentkönyvet úgy a köznapiasságba dobta és oly használatra látja átadva, a melyre e könyv nem lett Írva? . . . Ha a biblia-terjesztés oly nagy áldást hozott volna létre, csak kellene valamit érezni ez áldásból . . . Sok függ attól, mely időben volt jobban elterjedve a keresztény felfogás : a régi időkben-e, midőn a községek előtt a katekizmus és énekeskönyv mellett egyedül az evangéliumi szakaszok és postillák voltak ismeretesek, vagy pedig jelenleg, midőn az egész szentirás halomszámra van elterjedve ... A szekták épen onnét keletkeznek, hogy ők az egyházban minden hitszabályt tagadnak és kezükben a bibliával, minden képzelhető tévelybe belemennek.“ ') Katholikusabban még egy katholikus sem beszélhetne ! Csak azt lenne szives az „Evang. Kirchenzeitung“ nekünk még megmondani, hogy melyik az a hitszabály az egyházban, mely még számot tart a tekintélyre, miután a protestantizmus épen a jog szerint fennálló hitszabály, az egyházi tanító- hivatal és az általa felállított hitvallások elvetése által keletkezett. De ezt csak úgy mellesleg ! Reményiem, legalább annyit bebizonyítottam Önnek, hogy mi katholikusok, ámbátor a szentirás használatát némely jótévő korlátok közé szorítjuk, de azért magát a szentirást meg nem vetjük, sőt ellenkezőleg hasonlíthatlanul többre becsüljük azt, mint a szentatyák, zsinatok, vagy a pápák minden iratait, és pedig azért, mert a szentirás Isten szava. Külömben igen helyesen teszünk akkor, midőn a szentirást és hagyományt annyiban egy sorba állítjuk, a mennyiben hiszünk az isteni kinyilatkoztatásban és követjük azt, legyen az azután a szentirás vagy más könyvek, a hol a kinyilatkoztatást feltaláljuk. ') »Evang. Kirchenzeitung«.' 1866. 191 s. kk. 11. V. ö. 1865 1119. s. kk. 11.
