Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
154 III. A kath. egyház és taiiai.4. Biblia, hagyom, és tanítói hivatal. használjuk a szentirást. A hittudós tudományának oz képezi legfőbb forrását, és a kath. nép között gyakran fog szent- irásra akadni. Bizonyítékul szolgál erre a német fordításnak számos kiadása, főképen az Allioli-féle, melyet sok püspök megerősített, kitűnő jegyzetekkel és díszkiadásában fametszetekkel van ellátva. Ami a szentirás tartalmát illeti, mernék fogadni Önnel és kísérletet tenni, hogy külömben egyenlő körülmények között a kath. nép sokkal jártasabb a szentirás- ban, mint a protestáns nép. De azért nem kell azt gondolnia Önnek, hogy nálunk katholikusoknál a szentirásnak ezen nagyrabecsülését és elterjedését a protestantizmus segítette volna elő. Nem !• Az, amit én a szentirásnak istenitiszteletűnknél való használatára vonatkozólag említettem, legalább is egy évezreddel idősebb, mint a protestantizmus ; és annak a nép nyelvén való nagy elterjedése mindjárt a könyvnyomtatás feltalálása után és még Luther fellépése előtt megkezdődött. Magában Németországban Luther előtt legkevesebb 16 szentirás-kiadás létezett felnémet, 5 alnémet és 98 latin fordításban. Hajlandó vagyok kétségbevonni, hogy a protestánsoknál századunkban ugyanilyen időtartam alatt, ennyi kiadás látott-e napvilágot. 1493-ban Brandt Sebestyén „Narrenschiff“-jében ezt írja: „Most minden tartomány telve van szentirással.“ Ebből (mellesleg mondva) kiveheti Ön, mit kelljen azon, Önök között annyira elterjedt nézetről tartani, hogy Luther „húzta elő a szentirást a pad alól“. Igaz ugyan, hogy az egyház bizonyos időkben megtiltotta, a szentirást nem hitelesített fordításokból olvasni ; de ez épen nem az iránta való tisztelet vagy szeretet hiányából történt, hanem ellenkezőleg azért, hogy ama kárhozatos visszaélést meggátolja, melyet a roszúl fordított vagy félreértett szentirási helyekkel űztek, pl. Angliában a puritánok és Németországban az ujrakeresztelők. Hiszen maga a szentirás mondja magáról, kivált pedig szt. Pál leveleiről, hogy azokban: „némelyeket nehéz megérteni, miket a tudatlanok és állhatatlanok meghamisítanak, mint egyéb Írásokat is, a magok veszedelmére.“J) ») Péter IL 3, 16.
