Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
XIII. LEÓ ARANYMISÉJÉRE. Tu es Petrus et super hanc petram aeiliiicabo ecclesiam meam et portae inferi non praevalebunt adversuseam. Máté XVI. 18. í rjV\ vész elült, a félelem feloszlott, /7öVA Örömhír szárnyal a világon át ; rá A szent igazság-tartó fényes oszlop Ünnepre hí fel kunyhót, palotát. Tekintsd a forgó földgömb messze tájit, Mozgásban észak, dél, nyűgöt, kelet ! A szív imája ős Rómába áhit ; Leó elébe száll a képzelet. Rabság bilincsén ül az ősz Oroszlán, Lelánczolá a sátán bősz hada ! Fényét elűzvén, szent jogát elorzván, Köré káromlást, szitkot állata ! »Közéig a jóslat, romba dől a szikla !« Reménykedők a tajtékzó hai'ag ; Az épület nem rendült, meg nem inga Erős alapja ép, szilárd maradt Békóba vert a pásztor gyenge váza, Szabadon szállhat ifjú szelleme ! A bérbe vett ajk üldje, hadd gyalázza, Merész röptének nem áll ellene ! Zendülsz ! sötétség rettentő kajánja, A fenn csapongó szárnyit nem szeged ! Harczolsz ! nyilaidnak záporát kiállja Szalem királya, agg Melkizedek. tÓDA 1
