Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

10

III. A hitújítástól a jelenkorig’. I Az egyházi szegényápolás.

két. Végül az elmebetegeket külön lakosztályban kell elhe- lyezni, állapotukat s a javulás lehetőségét pontosan kikutatni; távol kell tartani tőlök mindent, mi őket ingerelhetné s állapotukat rosszabbra változtathatná s gondosan kell őket ápolni.

A házi szegények számára, a mennyire lehet, munkát kell szerezni, hogy a magok keresményéből is megélhessenek ; ha ez maga nem futná ki, a hiányzó részt pótolni lehetne számukra. Azonban szigorúan meg kell tiltani, hogy valaki tekintélyével ne merjen a czélból élni, hogy ily úton szerezzen másoknak segélyt. Ha valakinek tudomására jutott ennek vagy annak segélyre szo- rúlt állapota, érje be azzal, hogy feljelenti ezt a szegényápolás vezetésével megbízott hatósági személyzetnek, ez aztán megvizsgálja az esetet s megteszi a szükséges intézkedéseket. így aztán elejét lehet venni annak, mi fájdalom, eddig nagyon gyakori eset volt a kórházakban, hogy jómódú emberek évek hosszú során át nálok szolgált cselédeiknek vagy elszegényedett rokonaiknak eltartását a szegény-alapra rótták, ahelyet, hogy saját vagyonukból tettek volna eleget e kötelességnek.

Nagyon találók a szerzőnek szegény gyermekek nevelésére és kiképeztetésére vonatkozólag tett észrevételei. Semmi sincs, úgymond egész helyesen, ezekre oly káros hatással, mint ha koldúsmódra, piszkos és rendetlen környezetben nevelkednek fel. Azért mindenekelőtt ügyes és jól fizetett tanítókról kell számukra gondoskodni s ez irányban nem kellene a városnak semmiféle költséget kímélnie, mert mindez dús kamatokkal együtt fizettetnék neki vissza.J) Legelőször is jól olvasni, Írni tanuljanak meg a gyermekek s a vallástanból alapos oktatást nyerjenek. Aztán valami hasznos mesterséget tanuljanak : akik pedig jobb szellemi tehetséget árulnának el, derék tanítókká volnának kiképezhetők, vagy valamely tudományos pályára léphetnének.

Végül a szegényápolók gondoskodása ne csupán azokra terjedjen ki, kik már végső szükségre jutottak; inkább gondoskodjanak már előre. Azért igyekezzenek az oly családokat, melyek önhibájokon kívül balesetek folytán jutottak szegénységre, saját erszényükből segélyezni, vagy gazdag és jószivű emberekhez bejuttatni, hogy ilymódon állásukhoz mérten élhessenek tovább is.

') J. L. Vives, De subv. paup. 1. 2. n. 20 : Huie Scholae praesint viri, quantum fieri poterit, urbane et ingenue educati, qui mores suos in rudem scholam transfundant. Nam pauperum filiis a nulla re est maius periculum, quam a vili et sordida et incivili educatione. In eiusmodi magistris accersendis, magistratus ne sumptibus parcant. Magnam rem praestabunt civitati, cui praesunt, exigua expensa.