Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Adatok az egyházi szegényápolás történetéhez Magyarországon (1000-1526)
Székesfehérvárott sz. Gellért lakásául kijelölt. *) Magáról sz. Gellért- ről fel van jegyezve, hogy nagy mértékben gyakorolta a jótékonyságot. A püspöki egyházon kívül alig leven még más templom a megye területén, a hívek nagy számban sereglettek a sze'kvárosb a. A jámbor püspök vendégszereteten fogadta a jövevényeket, a szegényeket úgy mint a gazdagokat asztalához ültette. 2) Legendája egy más helyen kiemeli, hogy „a püspöknek nagy gondja volt a vendégekre.“ s) Sz. Gellért a szegények közöl többeket állandóan segélyezett, nagyobb ünnepeken pedig — főleg a bold. Szűz tiszteletére szombati napokon — egyházi szokás szerint fokozottabb mértékben gyakorolta a jótékonyságot.4) A névtelen charthausi magyar legendája szerint közönséges napokon „hét szegényt éltet vala, nagyböjtben pedig negyven szegényeknek szolgál vala.“8) A betegek különös gondozására vallanak életrajzának azon adatai, melyek szerint a poklosoknak saját ágyában adott helyet, az út szélén kikötött és sebesültnek vélt Mnöst összecsókolá, Krisztust tisztelvén és szeretvén benuök. 6) Nem kevésbé ügyelt a szent püspök a szegény iskolásokra, a kiknek neveltetéséről vagyis taníttatásáról gondoskodott.7) A Csanádi iskola növendékei csakhamar annyira megszaporodtak, hogy Walter mester nem volt képes egymaga 196 Adatok az egyházi szegényápolás történetéhez Magyarországon. *) Ser. et acta S. Ger. 316. 2) „Confluebant ad . eum nobiles et ignobiles, divites et pauperes,............. quosque tamquam filios suos suscipiens, ad mensam suam reficiendi gratia invitabat, „Nemesszivü adakozósága egy ízben szép tettre buzdítá a keresztény magyarokat. Kereszt, sz. János ünnepén történt, hogy a jámbor püspök áldás-adás után szokása szerint asztalához gyűjté híveit. Étkezés után felkelnek a jelenlevők s eléje járulva dús ajándékot nyújtanak : lovakat, szőnyegeket, a nők arany gyűrűiket, gyöngyeiket, e szavakkal győzvén le a szent férfiú nyájas mentegetőzését : Szent Atyánk ! mai beszédedben hallottuk, hogy valamint a viz eloltja a tüzet, akként irtja az alamizsna a bűnt! Fogadd tehát a mit felajánlunk Krisztus nevében, a kiben új életre születtünk!“ L. Ser. et acta S. Ger. 827. E. jelenet bizonyítja, hogy a püspökök a jótékonyság gyakorlói és az alamizsna közvetítői voltak, másrészt feltünteti, hogy a kereszténység eszméi a magyar nép szivében fogékony talajra találtak. 3) „Erat in magna sollicitudine ex parte .... hospitum.“ I. h. 330. 1. 4) „Singulis . . . Sabbathi diebus Episcopus, sicut in assumptione . . . opera misericordiae in pauperes amplius exeercebat“ — Latin legenda i. h. 332. 5) Magyar szentek legendái carthausi névtelentől. Kiadta Toldy Ferencz. 54. c) Lat. leg. 334. 336. 7) „Episcopus erat in magna sollicitudine ex parte pauperum s c o 1 a- rium . . . ad cujus domum ducebantur parvuli, et tradebantur ad scolas.“ — Latin leg. 330.