Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Adatok az egyházi szegényápolás történetéhez Magyarországon (1000-1526)

2. §. A világi papság és a szegényápolás.

197

megfelelni a tanítói hivatalnak. Segítséget nyert a Székesfehérvárról előhívott Henrik szerzetesben, a ki az olvasás oktatását vállalta magára, mig az énektanítás Walternál maradt. Ezen iskolában képeztetettek ki az egyházmegye első kanonokjai.

Sz. Gellert indézkedéseit kétségkívül utánozták apostoli lel- kületre hozzá hasonló kortársai, kik közöl a magyar egyház többeket a boldogok sorában tisztel.4) Mutatkoztak ugyan a XI. században itt-ott fogyatkozások, de épen a rögtön alkalmazott segítség tanúsítja az egyháznagyok többségének éberségét. A Kálmán idejében tartott esztergomi zsinat azon püspök hagyatékából, a ki életében rokonait gazdagító, a felerészt lefoglaltatta az egyház számára. A zsinat ezen határozata, egybe vetve egy másik intézkedéssel, a mely az apátokat arra inti, hogy szülőiknek ne adjanak több segítséget, mint más szegényeknek,2) igazolja, hogy az egyházi törvényhozás szorgalmazta a javaknak a kánonok szellemében való felhasználását. A nemzeti kegyelet is, a névtelen carthausi ajkaival úgy szól e korszak püspökeiről, mint a kik nem pusztították, . . . gonoszságra sem kőitek az szentegyház jószágát, . . . kik el nem rekkentötték (sikasztották) Krisztusnak részét, . . . kik sem házsártra, sem torkosságra nem vesztögettók az szent alamizsnát. Minemő jámborságban éltek az régiek, nyilván vallja az anyaszentegyház.3)

A püspökök áldozatai a jótékonyság terén főleg közcsapások idején lehettek jelentékenyek. Nemzetünknek még keletről hozott gyengéihez tartozott a munkakerülés, mely a kereszténység előidézte erkölcsi átalakulás után is hagyott nyomokat a közgazdasági viszonyokban. Nevezetesen a földmivelés az első századokban sokkal alacsonyabb fokon állott, mint a mennyire a föld termékenysége, a népesség száma s az emelkedő kereskedés mellett jutnia kellett volna. Az eredmény az volt, hogy rossz termések, a keresztes hadak rendkívüli szükségletei stb. készületlenül találták a népet s gyakrabban idéztek elő éhínséget.4) Az egyháznagyok nemcsak okszerűbb és szorgalmasabb gazdálkodásra adtak példát, hanem mint tehetősebbek segítettek is a köznyomoron. Ismeretes e tekintetben Felicián esztergomi érsek példája, a ki a II. Gejcsa alatt 1143-ban kitört éhség alkalmával megnyittatá csűreit a szükölkö■) L. Acta Sanctorum Hung, ex J. Bollandi Operibus. Tyrnaviae 1743. n. Append. 61. 86. 88.

2) Syn. Strig. c. XIII. XXXVIII. Péterfy i. m. I, 57. 59.

3) Toldy F. Legendák 17.

4) Horváth M, A m ílipar és keresk. tört. 32 1.