Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Adatok az egyházi szegényápolás történetéhez Magyarországon (1000-1526)
1. §. Az egyházi vagyon forrásai. világi egyének minő módon gyámolították a társadalomnak segítségre szorult tagjait ? 189^ 1. §. Az egyházi vagyon forrásai. Helyén valónak tartjuk az egyházi javak eredetével foglalkozni mivel e javak kezdetben szegény-alapot képeztek, úgy hogy keletkezésük, a javadalmasok közötti megoszlásaik, viszontagságaik egyszóval történetük érinti, több esetben megvilágítja a szegényápolás- történetét is. ') Az egyházi vagyon java része” ingatlanokból állott, a melyek adományozásában első helyet foglalnak el Magyarország apostoli királyai, mint a kik különös gonddal és nemes bőkezűséggel gyarapították az egyházi intézeteket. „A királyok Augus- tusoknak neveztettek — úgymond sz. István — mivel „augebant Ecclesiam.“ Nézetét osztották utódai a magyar trónon. Adományaik tárgyát családi birtokok, harczban elejtett zsákmány, végül oly javak képezték, a melyek szabad adományozási jogát alkotmányunk a királyra ruházta. A magyar fejedelmi család birtokai a Duna partjaihoz- közel eső vármegyék területén feküdtek. E vonalon alapíttattak legrégibb egyházmegyéink, mint : Esztergom, Vácz, Győr, Kalocsa, Bács, Pécs stb ; monostoraink s káptalanaink, mint : Pozsony^ Pannonhalma, Bakonybél stb. Hadi zsákmányból keletkezett Csanád, Várad, Gyulafehérvár, több más ebből gazdagíttatott. 2) Eltekintve aztoli király ejogát a vallás* és közoktatásügyi minister által gyakorolja. Egyébként a legújabb törvényhozás a községek- és városokra bizza a szegények eltartását : 1871: XVIII. t. ez. 131—133. §§. A szükséghez képest megvan engedve, hogy egy megyében több község egyesüljön közös szegény-alap létesítésére. 1886: XXII. t. ez. 145. §. ]) Az egyháznak vele született birtok szerzési jogát ünnepélyesen elismerte a magyar állami törvényhozás: Decr. S. Steph. L. II. c. 5. 1291: 32. t. ez. Nagy Lajos óta (1351: 20, 1486; 57, 1492: 77. t ez.) az egyháziaknak, hogy birtoklási joguk a magyar alkotmány szempontjából megtámadhatatlan Jegyen, gondoskodniok kellett királyi megerősítésről. Ezen intézkedés czélja az volt, hogy a magtalanul elhaló nemesek javai biztosíttassanak az oldal-ág számára. Egyenes örökösök nélkül álló nemes nem csak az egyház, hanem mások javára sem rendelkezhetett vagyonáról. V. ö. Cziráky A. Jus pubi. R. H. I, 138.. Knauz N. Az egyházi javak stb. M. Sion VI, 250. Szeredy J. Egyházjog II, 1565. 2) Már sz. István külömbséget tett — Decr. L. II c. 2. — a korona javai között. Egy részök — ilyenek voltak a várispánsági javak — elidegeníthetetlen volt ; a másik rész — királyi jószágok — felett tetszése szerint rendelkezhetett a fejedelem 1. Verbőczy P. I. tit. 3. §. 6. II. Endre alatt a várjavak elpazaroltalak. Későbbi uralkodók a mennyire lehetett iparkodtak a jogtalan adományokat visszaszedegetni, nem kiméivé az egyházi személyeket sem. IV. Bélával azon-
