Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Adatok az egyházi szegényápolás történetéhez Magyarországon (1000-1526)
184 Bevezetés. A szegény tolakodás nélkül várja a segélyt, a gazdag szabad elhatározásból nyújtja, hogy így mindkettőre nézve érdemszerzővé váljék az alamizsnálkodás. Hogy az alamizsna erkölcsi értéke biztosítva legyen, első feltétel a tulajdonjog tiszteletbentar- tása. A tulajdonjog méri ki a földi vagyon határait és teszi lehetővé a szegény és gazdag közötti viszony létrejöttét. Mint a vagyon gyarapítója fontos szerepet játszik a munka, A keresztény szellemben végzett munka czélja az, hogy megóvja az embert a henyéléssel járó anyagi és erkölcsi bukástól, továbbá, hogy képesítse szűkölködő felebarátja nyomorának enyhítésére. Gondatlanság és kapzsiság egyaránt kizárvák. Az emberi méltóság felismerésén alapuló felebaráti szeretet, a szegénység és gazdagságról táplált helyes fogalmak, a tulajdonjog és munka tisztelete alkotják azon alapelveket, melyeken a keresztény társadalomban a szegényápolás ügye nyugszik. Minél inkább áthatják a társadalmat ezen elvek, annál jobb bánásmódban részesülnek a szegények ; viszont szomorú sors várakozik reájuk ott, hol ez igazságokat nem ismerik vagy elfeledték. Az előbbi eset állott a magyar nemzetre a kereszténység felvétele előtt. A pogány magyar társadalom nélkülözte azon alapfeltéte- A pogány ka- ’ a melyek szükségesek, hogy a szegények méltágyarság es a íiyos bánásmódban részesüljenek. Az ókorban általában szegenyapoias. j^QjgQ^ véletlen körülmények határozták meg az ember becsét. Nem belső és valódi értéke, hanem a társadalomban elfoglalt állása szerint tisztelték. Nemzetünknél is ezen felfogás érvényesült. A magyar faj harczias volt, s mint ilyen a vitézségre helyezte a legnagyobb súlyt. Felfogása szerint a bar ez volt szabad emberhez egyedül illő foglalkozás, egyszersmind minden jog és kiváltság forrása. Minden fegyverfogható magyar tagja is volt a seregnek. A ki pedig hadba menni vonakodott vagy a tábort az elöljáró tudta nélkül elhagyta, halállal bűnhődött, vagy szolgaságba taszíttatott. Ép ily méltatlannak Ítéltetett a szabadságra az, a ki a csatában el hagyta magát fogni. Az emberi méltóság félreismerésére vall, hogy a pogány magyarok temetkezései emberáldozatokkal voltak egybekötve.2) Ugyané gondolkodásmód kifolyásaként, eleinknél is meghonosodott a rabszolgaság intézménye. Rabsorsra a nemzet tagjai közöl — >) V. ö. Fraknói V. : A magyar nemzet története. I, 12. Horváth M. : Párhuzam az Európába költözködő magyar nemzet és az akkori Európa polgári és erkölcsi műveltsége közt. Kisebb tört. munkái. I, 93.-) Kerékgyártó A. : A műveltség fejlődése Magyarországban. I. 449.
