Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Adatok az egyházi szegényápolás történetéhez Magyarországon (1000-1526)

Bevezetés.

185

mint említettük — azok jutottak, kik vonakodtak a ve'rés kard körülhordozására hadba menni. Szaporodott a szám azon benszü- löttekkel, a kik a honfoglalás idején fegyveres ellenállást tanúsítottak, és azon hadi foglyokkal, a kiket a külföldi kalandozásokról hazahajtottak. A rabszolgák száma nagy lehetett, mivel a magyar nép háztartásához nagy személyzet volt szükséges. Piligrin lorchi érsek 974-ben arról tudósította a pápát, hogy „Magyarországon a keresztények (hadi foglyok) teszik a népesség nagyobb részét.“ Történeti emlékeink azt tanúsítják, hogy a nagyszámú rabszolga elég mostoha bánásmódban részesült. A mellett, hogy nyomasztó munkára szoríttatott, élete urának akaratától függött. A névtelen jegyző szerint a honfoglalás ideje alatt ejtett hadi foglyokat vasra verték és börtönbe dobták. Megtörtént az is, hogy az ellenség iránti bosszúvágyat a foglyokon töltötték ki. így 955-ben azon hírre, hogy az Angsburgnál tönkrejutott sereg vezéreit a németek felakasztották, itthon a német foglyok közöl sok ezret kivégeztek. J)

A magyar nemzetet harczszomja kalandozásokra csábítá, a melyek alatt egyszerű erkölcsei elvadultak. Nevezetesen a pénzes martalékvágy felette kifejlődött eleinkben. Egy-egy kivonulásukat elhamvasztott kolostorok, feldúlt városok és falvak romjai jelölték. Ellátogattak Itália, Német- s Frankhon tájaira, mindenfelől dús zsákmányt hozva haza. Általános volt a felfogás, hogy a magyarok elhordták Németországból mindazon kincseket, melyeket a német népek korábban a rómaiaktól és avaroktól zsákmányoltak, és a melyeket a normannok hátrahagytak. A zsákmány- láson kívül nem ritkán kegyetlenkedéssel is beszennyezték emlé- köket, s igy alkalmat szolgáltattak azon regék gyártására, melyek a megrémült nyugatiak közt eleinkről elterjedtek.3)

A rabló-kalandozások következménye volt, hogy a magyar saját otthonában sem tisztelte a tulajdonjogot. Mennyire meggyö]) Kerékgyártó Piligrin állításával szemben, mintegy fél millióra teszi a nádi foglyok számát, a mi szintén elég nagy az Európába költözött magyarsághoz képest. L. a szerző i. m. I, 36. 39. 81.

*) V. ö. Kerékgyártó i. m. I, 367. Horváth M. Párhuzam stb. 116. 1. Számos feldúlt kolostort elszámlál Szabó K. Budapesti Szemle V, 144. Találkoznak Íróink közt olyanok, a kik mentegetik őseink kegyetlenkedéseit. E törekvésre alkalmazzuk Spittler szavait : „A népek története kevés példát mutat oly meg- nemesülésre, minőt a magyaroké a kereszténység felvétele után, s e gyönyörű tüneményt nem kell meggyöngiteni az által, hogy mindjárt az első magyarokat, kik a Kárpátok és Száva közötti tartományt elfoglalták, a történelem ellenére igen kedvezőleg festeni törekedjünk. Miért fosztanók meg az utolsó négy-öt