Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
172 III. A hitújítástól a jelenkorig. 2. A jelen és a jövő. a „kis szegény nőyérek“ társulatának keletkezésére, s a legnagyobb kér. egyesületnek, a sz. Vincze-egyletnek alig észrevehető kezdetére gondolok vissza. Az utóbbi ama törekvésnek köszöni létét, mely nem csak a szegényeken akart segíteni, de a szeretet művei által a hitetlen világot is hívővé akarta tenni s tettleg is bebizonyítani a kereszténység hatalmát hitünk csodái által. És alapítói e tekintetben sem csalatkoztak. A sz. Vincze-egylet ezer és ezer világit békített ki üjból az egyházzal, mások mellé a hit- és erény őrangyalát rendelé a munkás szeretet alakjában s jámbor világiakból egész sorfalat alakított. Szegény alapítói nem kérdezek keletkezésekor, hogyan és miért, hanem alázatos nagylelkűségükben kicsinyen kezdték s Isten hirtelen megsokasítá őket. Ozanam Frigyes, egyike az alapítóknak, 1836-ban levelet irt Janmot festő barátjának Rómába, mely nagyon jellemző azon szellemre nézve, melytől ez ifjak akkoriban át voltak hatva. Kiírok belőle néhány helyet: „ ... Mi pedig, kedves barátom, nem tennénk semmit a szentek példájának követésére, kiket szeretünk s beérnők azzal, hogy egyre-másra sopánkodunk a mai kor sivárságán ? Ha nem tudjuk Istent úgy szeretni, mint ők szerették, ezért bizonyára szemrehányást érdemelünk ; de mégis itt legalább némi árnyékát hozhatnék fel a mentségnek gyengeségünk mellett; úgy látszik ugyanis, hogy látnunk kell előbb, hogy szerethessünk valakit, azonban Istent csak hitünk szemeivel látjuk, pedig a mi hitünk olyannyira gyenge ! De hát az emberek, hát a szegények, hisz őket testi szemeinkkel látjuk. Itt vannak előttünk, újjainkat s kezünket sebeikbe bocsáthatjuk, s homlokukon láthatjuk a töviskorona véres nyomait; itt már a hitetlenség számára nincs kibúvó s azért lábaikhoz kellene borulnunk s az apostollal így szólnunk hozzájok : Te vagy az én Uram és én Istenem.1) Ti vagytok a mi uraink, mi pedig a ti szolgáitok; ti vagytok szent képmásai azon Istennek, kit nem látunk s a kit, mivel másképen nem tudjuk szeretetünket iránta kimutatni, a ti személyetekben szeretünk. Es ha a középkorban csakis a szeretet, különösen egy assisi sz. Ferencz kifogyhatatlan lángszeretete volt képes a beteg társadalmon segíteni, ha a később újból feltörő jajkiáltások egy nerei sz. Fülöpnek, istenes sz. Jánosnak s paulai sz. Vinczének jótevésben fáradhatatlan kezeit hívták fel, hát épen csak ma nem volna szükség szeretetre, önfeláldozásra és türelemre, hogy enyhítsük azon szegények nyomorát, kiknek jobban van szükségök a mi részvétünkre, mint valaha, mert nemcsak megvetéssel fordultak el a lélek táplálékától, de testök számára sincs ') Tu es Dominus et Deus meus. * *
