Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
4. §. Befejező észrevételek. 173 betevő falat kenyerök. Azon kérdés, mely manapság az emberek közt meghasonlást hoz létre, nem politikai pártkérdés, hanem szocziális kérdés ; arról van ugyanis szó, vájjon az önzés, vagy az önfeláldozás szelleme jusson-e diadalra, vájjon a társadalom puszta üzleti őke gyanánt szerepeljen-e.eg y-két hatalmasnak kezében, vagy pedig minden egyes tagjának áldozatot kell hoznia a közjó érdekében s különösen a szegények védelmére. Nagyon sok ember van, ki nagyon sokkal rendelkezik s még mindig többre vágyik ; még sokkal többen vannak, kiknek kevés az, a mijök van, vagy épen semmijök sincs s az ilyenek, ha nem adnak nekik, magok szereznek. Az emberiség ezen két osztálya harczra készül egymás ellen, s ezen harcz rettenetesnek Ígérkezik ; egyik oldalon a péüzhatalom áll, a másikon a kétség- beesés hatalma. E két ellenséges hadsereg közé kellene nyomulnunk, hogy, ha nem is megakadályoznunk, de legalább mérsékelnünk lehetne a harcz bevét. Ezt kötelességünkké teszi a keresztény név, melyet viselünk.“ *) A szellemnek, mely e sorokban nyilvánul, kell Németországban is újra uralomra jutnia úgy a papság, mint a nép körében. Szóval s tettel kell e szellemet minél szélesebb körben terjeszteni s minél inkább maradandóvá tenni. Szent szeretet! E jelszót kell a 19. század által a szivek meghódítására indított békés keresztes-hadjárat zászlóira írni.2) Az egyházi életre és a nép vallás-erkölcsi emelésére, úgy a papságra, mint a világiakra nézve igen nagy fontossággal bír az önkény tes szegény ápolás szervezése. A történelemből tudjuk, hogy az egyház virágzási kora mindig összeesett a papság szeretetteljes működésével. Azok az egyháztörténelem legszebb korszakai, melyekben a püspökök és lelkészek a szegényeknek atyái, a gyengéknek védői s az elnyomottaknak ügyvivői voltak. A szegényápolásban való részvétel a papság legsajátosabb feladatainak egyike s mindig is egy részét kell képeznie a lelkipásztorkodásnak. Minden püspökhöz, mielőtt felszenteltetnék, a következő kérdést intézik: ,Akarsz-e a szegények, jövevények és minden szűkölködő iránt az Ur nevében szeretetteljes és irgalmas szivű lenni ?“ És csakis, ha e kérdésre igenlő választ adott, nyeri el a püspöki rendet és teljhatalmat. 3) ') Dupanloup, 205. 1. *) V. ö. Hettinger: Die kirchlichen und socialen Zustände von Paris, 242. 1. 3) V. ö. Br. Ketteier: Die Arbeiterfrage und das Christenthum. Előszó, 4.1.
