Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
4. § Befejező észrevételek. 171 történjék társadalmi viszonyainkban, azon kell kezdeni, bogy a kényszer-szegényadó helyére a személyes, szabad és egyéni szegényápolás rendszere lépjen. Erre természetesen azon ellenvetéssel felelnek, bogy ezen rendszer többet követel a inai társadalomtól, mint a mennyit ez magától tenni akar. Erre azzal válaszolok, mit már 16 évvel ezelőtt az első kiadásban mondottam : A kit azon elv vezérel, bogy hacsak lehetséges, semmit se tegyen, s a ki saját kényelmét sokkal inkább szereti, semhogy ily messzeható vállalatokba bocsátkoznék, az ilyen számára én nem irtani. Az én terveimet azon óhaj sugallta, hogy az anyagi és erkölcsi helyzetünket fenyegető pauperizmusnak gátat vessünk, sugallta azon meggyőződés, hogy a szegények sorsáról az önkénytes szegényápolással sokkal jobban van gondoskodva, mint a törvényileg és államilag megállapított szegényápolás tervbe vett behozatala által ; sugallta végre azon hitem, hogy vannak még a nép körében oly férfiak, kik szivökön hordják szegény és segély- telim honfitársaik nyomorát, kik örömest segítenének, ha ez mindjárt áldozatba s megerőltetésbe kerülne is, hogy még elég érzékök van a községeknek a jószívűség iránt, melyben megemlékeznek e szavakról: Boldogok az irgalmas szivűek, mert ők irgalmasságot nyernek. Ha e meggyőződésem ugyancsak csalódásnak, e bitem balhiedelemnek bizonyulna, úgy ez csak épen annak szolgálna bizonyítékául, hogy a német népben nincs meg egy legfontosabb életmozzanat, a szeretet, mely a tökéletességnek köteléke. Miért ne tehetné meg Németország azt, mit, Francziaország szemünk- láttára már megtett? Tudja-e a világ, hogy manapság Francziaországban ezerekre, sőt tizezerekre megy a szerzetes ápolótársulatok tagjainak száma, kik gyámolítják a szegényeket, ápolják a betegeket, elviselhetővé teszik az aggokra ne'y.ve az öregség terheit, leányokat nevelnek s gyengéd szeretettel karolják fel még a legelhagyatottahb gyermeket is ? Dupanloup számítása szerint Francziaországban ezenkívül még 50,000 világi férfi és nő van, kik külömböző önkénytes egyletekben fölülmulhatatlan szeretettel gyakorolja'k az irgalmasság cselekedeteit szegény embertársaikon. Korántsem kell hinni, hogy mindjárt az első felbuzdulásban valami nagyot lehet kivívni vagy, hogy minden szükségletnek eleget lehet tenni. A szeretet összes müvei észrevétlenül keletkeznek ; Isten az, ki azokat gyümölcsözőkké teszi, mert Isten az, ki életet ád, ki maga az élet. *) Fényesen bizonyítják ezt a szeretet ama művei, melyek oly nagy számmal léteznek Francziaországban. Csak ) Ego sum vita.
