Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

4. §. Befejező észrevételek. 169 hol a legpontosabb szigorral, a legmeghatóbb szelid bánásmód párosul a könyörteljes ápolásban. E tekintetben a francziaországi „kis ápolónővé'rek“ által elért eredményekre utalunk.1) Alig kép­zelhető élesebb ellentét, mint az, mely e nővérek házaiban gyako­rolt szeretetteljes ápolás és az angol munkaházban űzött hivatalos jellegű, vad kegyetlenkedés közt fennáll. A mit itt a legnagyobb szigor mellett sem sikerült elérni, azt ott a nővérek szelid és jó- szivű bánásmódjukkal viszik keresztül, mely ritkán kényszerül bün­tetést alkalmazni. Az államnak a törvényhozás terén az adókivetés és igazság­szolgáltatás körül oly tág működési tere s oly nehéz feladata van, ha az alsóbb osztályok igényeinek meg akar felelni, hogy azápo- 1 á s terén kénytelen a szeretet és könyörületesség önkénytes tevékenységének átengedni helyét. Az ápolásnak Isten iránti szere- tetből kell sarjadoznia, mely az életben a felebaráti szeretet s az irgalmasság cselekedetei által nyer kifejezést. A szeretet gyámsá­got s állami kényszert nem tűr maga fölött. Ep azért az önkény- tes házi szegényápolásnak önálló szervezettel kell bírnia. Ezzel, mint magától érthető, nincs kizárva a nyilvános községi sze­gényápolás feletti általános felügyelet joga, azonban a bureau- kratiának nem kell közbeszólnia, s az állam se akarja az ügyek vezetését magának követelni, mert külömben a keresztény szeretet szabadsága veszve van s a szegényápolás ilyformán élő szervezet mellett is élettelen test volna. Magától érthetőleg egészen másként áll a dolog az intézeti ápolással. Ennél a hivatalos közegek volnának hivatva az ügyek vezetésére s a segély hovafordításának ellenőrzésére és az ápolás feletti jóakaratéi felügyeletre. 4. §. Befejező észrevételek. Ha a szegényápolás áldásosán kiván működni, akkor, mint történetéből megtanulhattuk, a szabad elhatározás elvén kell alapulnia s Istenért felebarátunk iránti szeretetből kell gyakoroltatnia. A szegényápolás keresztény intézmény, mely a po- gányok előtt teljesen ismeretlen volt, a zsidóknál törvény htján kényszerítettek rá s tökéletlen alakban létezett. A szegényápolás legjobb és legrégibb formája a házisze­gé nyápolás egybekapcsolva az egyes személyekre kiterjeszkedő diákoni módszerrel. Minden esetet külön meg kell vizsgálni s a szerint önállóan elintézni. Ily módszert kell követni a községi !) V. ö. Maxime du Campnak már említett közleményeit a Revue des deux Mondes-ban 1883.

Next

/
Oldalképek
Tartalom