Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
164 III. A hitújítástól a jelenkorig. 2. A jelen és a jövő séges és hasznos“. Azonban ezen állítás oly ellentétben áll a kézzel fogható tényekkel, hogy feleslegesnek tartjuk annak czáfolga- tásába bocsátkozni. Sőt épen magok ezen egyletek is káros hatással vannak annyiban, hogy tagjaik a szegényadón kivül tagságdij fejében fizetett néhány fillérrel a szegények iránt minden kötelezettségtől felmentve érzik magokat. Azon hiedelem, jegyzi meg Bobertag, hogy az egyleti czégér kiakasztása és az egyleti tagsággal járó kötelmek teljesítése által már lerótták tartozásukat, túlságosan népszerűvé vált úgyannyira, hogy még oly esetekben is egyszerűen az egyletre hivatkoznak, mindőn nem csupán a felebaráti szeretet, hanem a társadalom tagjait egybefűző kötelékek is némi áldozatot követelnének egyesek jótékonyságától Ott, hol az elszegényedettekkel szemben társadalmi kötelezettségek állanak fenn, a szegényápolás sikerének feltételét az erkölcsileg kötelezettek által függetlenül gyakorolt jótékonyságnak kell képeznie. Hogy ezen erkölcsi kötelesség mindinkább elhanvagoltatik és feledésbe megy, főhibája ezen egyleteknek. Itt is teljesül azon mondás, bogy a nyomor megszüntetését s a szükölködés enyhítését nem a különféle egyletek, hanem csakis a rendszeres községi szegényápolás eszközölheti sikerrel. A hivatalos szegényápolás egyik hibája az, hogy nem terjesztheti ki gondoskodását az elszegényedés felé sietőkre. A jövendőbeli községi szegényápolásnak nem lesz szabad pusztán a már szegénységre jutottak segélyezésére szorítkoznia, hanem ki kell terjesztenie figyelmét azokra is, kik önállóságuk elvesztése, vagy a szűkölködők soraiba juthatás veszélyének vannak kitéve. Természetesen e tekintetben ismét nem szabad a szegényápolásnak túlmennie a határon s azt tűznie ki feladatául, hogy a munkások bérviszonyain az alamizsna nyújtotta eszközökkel akarjon segíteni. Ez a szegényápolás hatáskörén túlesik s erőit is meghaladja. Ha a munkás ráállana arra, hogy alacsony bérét alamizsnából pótolják, úgy ez egy tényező lenne a munkabér megállapításánál, úgy hogy másfelől kilátásba helyezett segély reményében bérét még inkább leszállítanák, a szegényápolás haszontalanúl forgácsolná szét erőit, a munkás pedig mit sem nyerne. Ha a munkásnépen nagy részben s egészben véve segíteni akarunk, számára munkajogot kell teremtenünk s részben átalakítanunk a társadalom törvényeit. Nem szabad az egyes községeknek a szegényápolás ügyében egymástól elszigetelten államok, hanem állandóan összeköttetésben kell lenniök már csak a koldúlás ellenőrízhetése szempontjából is.
