Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

150

III. A hitújítástól a jelenkorig-. 2 A jelen és a jSvö.

rítani. mit csak oly tekintély tehet, mely Istenért szabad ön elhatározásból keresi fel a szegényt s megmutatja neki, hogy vannak még szívek, melyek a nyomor elől még akkor sem zárkóznak el, ha az önmagának volt okozója.

Nem kellene az államnak sem a segélyezésre vonatkozó kötelességet, sem a segélyezés jógiit törvény útján megszabnia, hanem pusztán arra szorítkoznia, miszerint megkövetelje, bőgj7 minden községben rendezett szegényápolás legyen. A község majd maga legjobban fogja tudni, hogyan segítsen saját szegényein. Ennél többet az állam saját hatáskörén belül nem tehet; és ha mégis tesz, többet árt, mint használ a közügynek. Állami kényszer mellett a szegényápolásból puszta segélyezés lesz.

3 §. Az önkén y tes községi-szegény ápolás főbb

vonásai.

Merő lehetetlenség a szegényápolás terén minden ország és kor számára egy egységes elvet megállapítani. A szegényápolásnak mindig a felmerülő szükségletekhez és a helyi viszonyokhoz kell alkalmazkoduia. Mindenekelőtt küiömbséget kell tennünk a városok és vidék között.

Részünkről az országban szerteszét fekvő helységekben az állandóan keresetképtelenek, úgymint az árvák, aggok, sínlő- dők, nyomorékok, hülyék, siketnémák, vakok stb. számára az i n- tézeti vagyis az u. n. zártkörű ápolást ajánlanék. Nem czél- szerű, de nem is lehetséges, hogy m i u d e n egyes vidéki község birjon hasonló intézetekkel, hanem sokkal megfelelőbb, ha több község egyesülve alapít és tart fenn egy kerületi intézetet. Az ápolást ezen intézetekben kizárólag szerzetes társulatokra kellene bízni. Csakis ezekben van meg azon áldozatkészség és áldozatképesség, mely az ily ápolásnál szükséges, egyedül ezek képesek a gondjaikra bízottaknak nemcsak szeretetét és ragaszkodását megnyerni, hanem tekintélyt is szerezni, a mennyiben erre szükség van, végül egyedül ezek értenek az ápolás különféle czéljainak legmegfelelőbb erők megválogatásához és kiképezéséliez. A dolog lényege azonban az, hogy ezek az anyagi ápolással egyúttal vallási befolyást is gyakorolnak a reájok bízottakra, miáltal őket erkölcsileg is vezetik és emelik.

A betegápolás terén Bajorországban már ezen rendszer van életbe léptetve, ugyanis katholikus vidékeken a községek minden járásbiróság területén tartanak fenn kerületi kórházat, s ezekben irgalmas nővérek vették át az ápolást. Tébolyodot-