Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
2. §. Az önkénytes szegényápolás feltételei és alapelvei. 149 levonás ma már a mindennapi jelenségek közé tartoznak, nem is mennek többé gazság és bűn számban. — A törvényhozás tétlenül nézi ezt, s a vallási oktatás mélyen hallgat. Az állam ölbe teszi kezeit, az egyház nem hallatja szavát. Legfeljebb arra szánják el magokat, hogy a nyomor legvégső fokán könyörületes szivekhez folyamodnak. Nem akad többé hosszúló bird, ki az igazságtalan kizsarolás által megsértett felebaráti szeretetnek védelmére kelne. Meg kell újulnia a társadalomnak, ismét ténynyé és valósággá kell válniok a munka- és birtokra vonatkozó keresztény alapelveknek, mindenkit át kell hatnia azon tudatnak, hogy kiki felelősséggel tartozik vagyonáért Istennek és az emberek összességének. Figyelemmel kisértük az egyház állandó tanát a munkáról, vagyonról, gazdagság- és szegénységről minden századon keresztül, hogy feltűntessük a keresztény világnézletet a pogány világnézettel és keresztényellenes eljárással szemben. Vajha ne lenne a szegényápolás történetének ezen intő szózata a pusztában kiáltó- nak szava ! Fájdalom, igen gyakran még az egyházban is lábrakapott az önzés, mely megbénította a keresztény alapelvek életerejét. A pogány műveltség és életmód nagy pusztításokat vittek végbe; a gazdagság mindig végzetteljes volt az egyházra nézve, a mennyiben birvágyó és élvhajhászó elemeket is felvett a maga körébe. J) Kell, hogy az állam és az egyház újra megszívleljék abbeli kötelességüket, mely szerint tartoznak a jogot védeni, a munkás és szegény népet oltalmazni, mert külömben beteljesedik Chalmers azon mondása: „A vihar kitörése esetén nem csupán a fölbújto- gatottak vadsága, hanem a semmibe vett néptömeg bosszúja is nyilvánűlni fog, s első sorban a magasabb osztályok lesznek felelősek minden erőszak- és iszonyúságért.“ Keresztény törvényeket követelünk, azonban előre óvnunk kell ama szélsőségtől, melybe az állam nevében hirdetett »gyakorlati kereszténységgel“ esnek. Állami feladattá akarják ezt tenni, azonban olyképen, hogy az egyént kizárják belőle. Ez veszedelmes egy tévedés. A kereszténység első sorban az egyénnek lelkére irányítja figyelmét; a gyakorlati kereszténység sohasem engedi magát a törvény fejezeteinek ') A bambergi kereszttemplomban egy nemes származású herczeg- püspök síremlékén a következő pogány és nagyon jellemző felirat olvasható*. „Vos plebejae animae patientius ite ad umbras, Nescit principibus parcere Parca viris.“
