Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

kell lenni, ha munkájúk naponként 10 d.-t vagy egy sh.-et jövedelmez. Aránylag a férfiakat sem fizetik jobban. .Az én gazdám“, monda egy ember, kit minap a „Fortnigthly Rewiew“ egyik munkása kérdezett, „épen egy fontot kap azért, a miért nekem 3 shillinget fizet.“ S ezt könnyen elhihetjük, ha tudjuk, hogy egy pár csizma elkészítéséért, melynek 5 guinea az ára, a szegény munkás 5 sh. 3 d.-t kap ha megrendelésre készül, de ha raktár számára készül, akkor csak 4 sh. 6 d.-t. Egy öreg szabó feleségével együtt rendőr-öltönyöket készít, s minden darab öltönyért, ha teljesen kész, ki van vasalva, gombok felvarrva s még a czér- nát is magok adják hozzá, 2 sh. 8 d.-t kapnak. Ezen öreg pár reggel l/27-től esti 10 óráig dolgozik s ezen idő alatt legfeljebb minden két napban tudnak egy öltönyt elkészíteni. Egy anya gyermekeiről minden ruhát lehúzott, a mit csak lehetett, csakhogy épen mezítelenek ne legyenek, s a zálogházba adta, nem azért, hogy legyen innivalóra, hanem hogy szenet és kenyeret vehessen. Mindössze csak egy sh.-et tudott összekaparni s ezen 7 font szenet és egy kenyeret vett. Lapokat tölthetnénk meg ily borzasztó jelenetek felsorolásával, de nagyon elszomorító képet rajzolnánk s egyhangú lenne előadásunk, mert mindenütt ugyanazt látjuk.“

Kétségbeejtő az ily leírás, de csak valódi képét nyújtja ez a munkás életnek általában. Egyéb városokban x) s a gyári középpontokban sem sokkal külömbek az állapotok, mint Londonban. Manapság a tőkéhez a nyomorult munkások vérének és könyeinek árán jutnak. A mig ez így lesz, a meddig a legaljasabb önzés s a leggyalázatosabb uzsora fognak uralkodni a munkás világ felett, addig a pauperizmus megszüntetésére irányult minden erő- megfeszítés sikertelen marad.

A mai korban a munkásélet egészen pogány jellegű, önzésen alapuló. A keresztény világnézlet, mely szerint minden földi kincs csak üres csillogás! aranyhoz hasonlít, ha nem szolgál az emberiség javára s nem emelkedik a keresztény szeretet által valódi értékének magaslatára, lassaukint egészen feledésbe megy. A vagyonos és művelt osztály nem ismer többé keresztény elveket, neki hiába hirdetik az evangéliumot. Mivelhogy az uzsora és napibér148 111. A hitújítástól a jelenkorig. 2. A jelen és a jövő.

>) V. 8. ama borzasztó állapotokat, melyeket Vogelsang báró a munkás osztály anyagi helyzetéről Ausztriában folytatott magántanulmányozásai közben fedezett fel, közölve társadalmi reform lapjának novemberi s köv. számaiban. Másutt inkább fátyolt borítanak a nyomorra, s irtóznak azt vizsgálat alá venni s megfigyelni.