Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
1. §. A kényszer szegényügy. 127 szolgál a főúri vadászoknak és sétakocsikázó térül a lord családjának.“ Az angol pórosztály végleges kipusztítása ismét más káros következményeket vont maga után. Az angol gyáriparnak nem volt többé jómódú falusi gazdákból álló vevőközönsége, s igy arra volt utalva, bogy árúczikkein nagyobbrészt külföldön adjon túl. Ezen természetellenes fejlődés aztán azt eredményezte, hogy ugyanazon Angolország, mely egyrészt saját területén eltörölte a pórosztályt, másrészt azt hitte, hogy a többi országokat egy kizárólag földműveléssel foglalkozó nép műveltségi fokára visszaszorítani s kényszeríteni, hogy azon megmaradjanak, az ő feladata. Innen van, hogy Irhonban és Indiában megtiltotta gyárak felállítását stb. Ezen fonák törvényhozás gyümölcse gyanánt jelentkezik azon égbekiáltó nyomor, mely Irhon és India népei közt uralkodik. Lehetetlen, hogy a földművelés vagy gyáripar egyoldalú pártolása jólétre vezessen, erre a kettőnek együttes fejlődése szükséges úgyannyira, hogy joggal elmondhatni, Anglia pauperi z- musa saját törvényeinek kifolyása. Ezek voltak a legkárosabb hatással az ország társadalmi életének minden irányú fejlődésére, ezek juttatták tönkre végkép a társadalom egyes osztályait. Sőt még a lakosság azon részének, mely a szegénytörvényhozást a pórosztály kipusztítására használta fel, a nagybirtokosoknak is végtelen károkat okoztak. A szegény-illeték mindig nyomasztóbbá és terhesebbé lön a birtokra nézve, úgyannyira, hogy a haszonbér mind alább és alább szállott. Némely kerületben már a legcsekélyebb bérajánlat mellett is bajos volt bérlőt találni. A rohanó ár feltartóztatására újabb eszközhöz kellett nyúlni, melyet I. György alatt 1722-ben ki is találtak s még ma is létezik, a mennyiben az lígynevezett munka- ház-rendszernek (workhouse) tulajdonképen ez képezi lényegét. Akkor lépett életbe az úgynevezett workhouse-test (munka- ház-törvény), mely elrendelő, hogy azokat, kik segélyért folyamodnak, segélyezni kell ugyan, de csakis a munkaházban. A ki ebbe be nem lép, úgy tekintetik, mint a ki nem szorúl segélyre. Azonban e rendeletet keresztülvinni lehetetlen volt s már az 1769-iki törvény, s még inkább az 1782-iki úgynevezett Gilbert-rendelet, ismét eltörlék e megszorítást, a mennyiben a guardianokat utasí- ták, hogy a munkaképeseknek, kiket a workhouse-test első sorban érintett, a nélkül, hogy őket a „házba“ küldenék, valahol lakásuk közelében szerezzenek munkát s a mi bőrökből hiányzik, egészítsék ki. Lassaukint még tovább ment a dolog s egyszer csak
