Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
10. §. A lovagrendek és egyletek. . 101 tes emberek által nyújtott alamizsna mindig elégséges volt háza fentartására. Ezen kívül még három menedékházat létesített, egyet Cahors-ban, egy másikat Livorne-ban s a harmadikat Pian-ban. Németországban hasonlóképen léteznek ily intézetek a jó pásztorról nevezett apáczák vezérlete alatt.1) Francziaországban több nagy intézet van vakok, siketnémák és nyomorékok számára. Ha itt különösen említjük a párizsi va- kok-intézetét, ezt azért teszszük, mert az egy szegény szolgálónak köszöni létét s bizonyságául szolgál annak, miként lehet csekély eszközökkel nagy dolgot véghez vinni. Bergunion 1804. február 29-én született Párizsban, szegény családból s először 1845-ben Dr. Ratier szegényorvos vezetése alatt adta magát a vakok ápolására. Csakhamar eltökélé magában, hogy maga alapít vakok számára intézetet. Azonban minden anyagi eszközt nélkülözött. Ekkor történt, hogy egyik napon olvasta az említett Lamourus kisasz- szony nézetét, mely szerint egy intézet alapításához nem szükséges egyéb, mint „hat frank, három szoba s egy heti biztos kereset.“ 1852-ben Párizsban kis intézetet nyitott meg, azonban már 1853. január havában Vaugirard-ban egy terjedelmes házba tette át s ott de la Bouillerie abbé vezetése alatt megalapítá „sz. Pál nővérei“ - nek egyletét. Még 1863. szeptember 9-ikén bekövetkezett halála előtt Vaugirard-bdl Bourg-la-Reine-be költözött át a társulat s ott Juge abbé igazgatósága alatt mintaintézetet állított fel a vakok számára. Jelenleg Párizsban (rue Denfort-Rochereau) szintén van a „sz. Pál nővéreknek“ intézetük vakok számára, melyről Du Camp MaxirmTAgy beható értekezésben emlékezik meg. Berendezése a vakok ápolása, nevelése és munkálkodása tekintetében utolérhetetlen. A szükségeseket alamizsnákból nyerik, a mennyiben az ápolás alatt levők tartási költséget nem fizetnek. Az intézet könyvnyomdát állított fel s ebben négy vak leány dolgozik. Egy folyóirat is jelenik meg e nyomdában Braille rendszere szerint szerkesztve. A vakok Írásmódjának feltalálójától „Le Louis Braille“ czimet visel. Kiadóját, de la Sizeranne Móriczot, ki kora ifjúságában veszíté el szemevilágát, Du Camp Maxime ép oly értelmes, mint erélyes és szenvedő társai ügyéért lelkesedő férfiúnak tünteti fel. Legújabban egy második folyóiratot is alapított Sizeranne, a vakok egy nemeslelkü barátjának emlékezetére : „La Valentin Haüy“ czím alatt.2) *) *) Dupanloup, p. 172. — Hettinger 218. s kv. 11. 2) Ezen vakok-intézetének egyéb berendezésére vonatkozólag, mely kizárólag egyesek jótékonysága folytán áll fenn, V. 8. du Camp Maxime érdekes
