Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
ELSŐ RÉSZ. A KERESZTÉNY ÓKOR. AZ EGYHÁZ KELETKEZÉSÉTŐL NAGY SZ. GERGELYIG f 604. ELSŐ SZAKASZ. AZ APOSTOLOK KORSZAKA. 1 §. Az első keresztény község Jeruzsálemben. Üdvözítőnket messiási működése tartama alatt tanítványai és a neki szolgáló jámbor asszonyok környezték. Ezek a pünkösdnapján megtért 3000-rel községgé nevekedtek. Ekkor oly szervezet lépett életbe, mely sem a zsidók és a keletiek törzsszerkezetének sem a görögök és rómaiak városi rendszerének nem felelt meg.!) Az első jeruzsálemi község volt „Isten országa“, az egyház magva és kezdete, melynek azon feladat jutott osztályrészül, hogy az egész világon elterjedjen. A keresztények szervezete mindenhol a község formájával birt, egy apostol vagy az általa rendelt helyettes (püspök) vezetése alatt. A közös áldozatban, a kenyértörésben való részvétel volt az együvétartozás külső jele, a közös testvéri szeretet pedig a belső kapocs. *) *) Isten községében, az egyházban kezdettől fogva hiányoztak a politikai osztályozások és fokozatok. Valamint Isten, úgy az egyház előtt sem volt gazdag vagy szegény, görög vagy barbar, szabad vagy szolga. Az egyházi hierarchia nem ellenkezett a világi renddel, de el volt tőle tökéletesen választva és különítve. A hitközségben mindnyájan egyenlők voltak, az aranygyürüs és tógás lovag a tunicás szegény munkást testvéreként köszönté és a béke csókjával illette. Mindnyájan ugyanegy méltóságra és szentségre voltak hivatva, s egyformán részesültek az Ur testében és vérében. Mindnyájokat egyesíté a közös testvéri lakoma, a szeretetlakoma (agape), melyen a gazdagok együtt ettek a szegényekkel, a melyhez ajándékkép nem csak betevő falatot, hanem önmagukat, jó szót is adtak.
