Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
1 §. Az első keresztény község' Jeruzsálemben 27 Az Úr kísérői közöl a tizenkét apostol mindent elhagyott r) és Krisztussal családias viszonyban önkénytes adományokból élt. Pénztárnok a szerencsétlen Judás volt. Krisztus többi tanítványa nem vált meg vagyonától, de készen tartá rá javait. Hasonlókép állott a dolog a jeruzsálemi községben. Egyesek, mint Barnabás összes vagyonukat eladták, mások azonban csak annyit adtak belőle, a mennyi a pillanatnyi szükségletek kielégítésére megkivántatott.8) Bár készek voltak megmaradt vagyonukat is a község rendelkezésére bocsátani. Senki sem akará vagyonát kizárólagosan a saját, hanem valamennyi testvér javára fordítani. A használat teljesen közös volt, de nem maga a tulajdonjog. „A hivek sokaságának pedig egy szivük egy lelkűk vala, és senki közőlük azokból, miket bir vala, semmit (kizárólagos) sajátjának nem monda, hanem mindenük közös vala. Nem is vala közöttük senki szűkölködő. Mivel mindazok, kik mezőket vagy házakat bírnak vala, eladván, előhozák azok árát, miket eladtanak, és az apostolok lábaihoz tevék ; ez pedig elosztaték mindennek, a mint kinek-kinek szüksége vala.“ Nem mindenki adá el egész vagyonát, hanem a szükséglet szerint, mint Ananias és Saphira is csak egy tagot adtak el birtokukból. Ezen rendkiviili bőkezűség előidézésében nagy része volt azon körülménynek, hogy a jeruzsálemi tanítványok Krisztusnak visszatérését és Israel országának helyreállítását közelállónak hitték. 8) Azután az első lelkesedés hevében közvetlen a Szentlélek elérkezése után oly erővel nyilatkozott a keresztény testvéri szeretet szelleme, hogy ez az emberi önzésnek még az árnyékát is messze űzte A Szentléleknek láthatatlan, egységes vezérlete egy családdá törnö- ríté a híveket, úgy hogy senki sem akart valamit kizárólagosan magáénak mondani, minden közös volt. Találóan mondja erre Neander : „Az első keresztény község családhoz hasonlított, és az először feléledő keresztény közérzület ereje, a közös megváltás kegyeimének tudata annyira felülmúlt minden egyéb személyes és közös érzelmet, hogy minden viszonyt önkényt, ezen egy nagy viszonynak rendeltek alá.“ 4) Ananiás és Saphira képeztek egyedül kivételt, kik az eladott szántóföld árának egy részét eltitkolák és megtartották. Sz. Péter dorgáló szavaiból kitűnik, hogy a jeruzsálemi hitközség tagjainál i) Máté XIX, 27. 2) Ap. cs. IV, 32—37. V. 8. u. o. II, 42-—47. 3) Ap. cs. I, 6. 4) Geschichte der Pflanzung und Leitung der christl. Kirche durch die Apostel. I, 80.
