Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
66 I. A keresztény ókor. 2. Az üldözések korszaka. niok, hogy a gyámoltalanság állapotát eltávolítsák. Ilyen az egyházi szegény ápolás szelleme. Legjobban kifejezték a keresztény szeretetet az agapék (sze- retetlakomák), melyek a testvéries összetartozás érzékét és a javak közhasznú értékesítését, a mint az eredetileg Jeruzsálemben szokásban volt, századokon keresztül ápolták. A gazdag magával hozta feleslegét és ezen felesleg osztályrészül jutott a szükölködő- nek, így a kiegyenlítés magától megtörtént. Az egyház a szeretet- lakomákon mindenkinek, a gazdagnak és szegénynek, a szabad polgárnak és rabszolgának egyenlőségét kiterjeszté a polgári életre, a mennyiben a község minden tagja egyenlő joggal foglalt helyet a közös asztalnál. A szeretetlakoma a társadalmi téren kiegyenlitőleg hatott, mert az alárendelteket feljebbvalóikkal ösz- szehozta és szoros köteléket létesített a rabszolgák és uraik közt. Ezen tekintetből a szeretetlakoma az élő, munkás szeretetnek volt kifejezője, mely nem csak a gazdagot dicsérte, magasztalta, mint jótevőt, a kire hálás szívvel gondoltak, hanem a szegényt is az egyenjogúság méltóságával ruházta fel. Barátságos lakomákat ismertek a pogányok is. De az ő lakomáikból a rabszolgákx) rendszerint, az asszonyok pedig mindig ki voltak zárva. A pogány lakomáknak költségeit a testület pénztára viselte, a keresztény szeretetlakomákhoz pedig a gazdagok és tehetősebbek hozták a szükséges ételeket, a szegények és szü- kölködők pedig hivatalos vendégek voltak. Ugyanazon asztalnál, melynek fején a püspök ült, foglalták helyet a többiek : férfiak és nők, hatalmasok és alacsony somiak, úr és rabszolga. A lakoma imával vette kezdetét és, mint Tertullián Írja, csak az éhség csillapítására szolgált ; nagyon mértékletesek voltak ételben és italban. „A résztvevők jóllaknak anélkül, hogy megfeledkeznének arról, hogy az éjjel még imádkozniok kell ; mulatnak, de mint olyan emberek, kiknek lelkűk mindig Istenre van irányozva. Midőn a lakoma után a vizet körülhordják és a lámpákat meggy Új tj ák, akkor kiki előadhatja, a mit a szentirásból tud vagy mit saját lelke sugall. Ha talán mértékletlenül ivott volna, eltiltják az előadástól. Közös ima fejezi be a lakomát. Eltávoznak, nem hogy az úton maradjanak, kiabáljanak, kopogjanak, csintalankodjanak, hanem hogy folytassák rendes és szerény életmódjukat.“ így rajzolja Tertullián a szeretetlakomákat és folytatja: „A mik vagyunk ]) A „collegia tenuiorum“ kivételével, melyekbe rabszolgák is felvétettek, hamuiktól engedélyt matattak fel.
