Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
3. §. A munka és felebaráti szeretet. Szeretetlakomák. 63 3. §. A munka és felebaráti szeretet. Szeretetlakomák. A keresztény községek munkásgyarmatokhoz hasonlítának ; kevés gazdag és tekintélyes egyén volt közöttük. A munka a rabszolgamunkával nem versenyezhetvén, keveset jövedelmezett, kicsinyek valának a szükségletek, a forgalom csekély. Ily körülmények között azokra, kik a keresztény hitet elfogadták, nyomornál egyéb várhatott-e ? Első tekintetre úgy tetszik, hogy nem. S még sem volt úgy, ellenkezőleg nem létezett oly baj, melyen segíteni nem tudtak volna ; a keresztények között nem volt koldus. Mi által érték el e sikert ? miként lett a látszólag lehetetlen lehetségessé ? A felebaráti szeretettel párosult munka által. A keresztény az Űr asztalától műhelyébe azon tudattal távozott, hogy Isten akarata szerint nem csak saját és övéinek fenta rtására, hanem felebarátja jólétének előmozdítására s szükségleteinek fedezésére is kell dolgoznia. Sz. Pál apostol e kettős feladatot nyíltan kimondja: „A mikre szükségem volt nekem és a velem levőknek, e kezek szerzettek meg. Mindenben megmu- tattam nektek, hogy munkálkodván, segíteni kell az erőtleneket és megemlékezni az Ur Jézus igéjéről, mert ő mondotta: üdvö- sebb adni, mint venni.“ 7) Ugyanezen buzdítás, hogy munkálkodjunk a szflkölködők felsegélésére, ismételten előfordul.2) A munka nem csak életfentartásra szolgált, hanem csekély felesleget is szerzett, s ezt az oltárra helyezték a munkára képtelen özvegyek és árvák ellátására és ápolására. Mindenkinek lelkiismeret- beli kötelessége volt munkálkodni, nem csak azért, hogy a községnek terhére ne váljék, hanem szeretetből is tartozott minden erejét megfeszíteni és munkája gyümölcsével a szegényebbeket segíteni. Senki sem tekintett saját szükségleteire, kiki beérte a legszükségesebbekkel, csakhogy felebarátja nyomorán enyhíthessen. E munkásság és tevékenység, ezen takarékosság és igénytelenség a község szegénypénztárának kiapadhatatlan forrását képezé. Minden esetre óriási erőfeszítés árán érték el ezen eredményt Előbb a megszokott henye életet, a becstelen nyervágyat, a templom és színház körüli szolgálatot, az erkölcstelen keresetmódokat, a család elhagyását, a gyermekkitevést s a pogány életnek egyéb sajátságait kellett kiirtani. A keresztények között is találkoztak olyanok, kik a nyugtalan életet s a pogányok kicsapongó ') Apóst. cs. XX, 35. *) V. 8. pld. Const, ap. II, 67.
