Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604

I. A keresztény ókor. 2 Az üldözések korszaka.

62

n sz. áldozat alkalmával leptek a keresztények házasságra. Ez volt az egyedül törvényes, szent és feloldhatatlan házasság. Vájjon az egyik fél római polgár vagy meghódolt, senator vagy sza- badonbocsátott, rabszolga vagy szabad volt-e, az egyre ment. Valamint a keresztség szentségét- nem tagadta meg az egyház senkitől, úgy a keresztény házasság jogaiban is mindenkit részesített. Volt ugyan az egyházban bizonyos eretnek irányzat, mely nem csak a szabad és rabszolga, hanem a nem egyenlő eredetűek, így a gazdagok és szegények között kötött házasságot is megtámadá, s ez irány egy ízben az apostoli constitutiókban is kifejezést nyer,1) mindazonáltal a római egyház szigorúan megmaradt azon házasságok érvényes voltának tana és gyakorlata mellett.2) Az egyház ezzel csak a kereszténység alapelveit alkalmazá ; jó erkölcsökről gondoskodott, keresztény családokat alapított, hogy az egyház Ó3 a szabadság fiainak számát a jövőben szaporítsa.

Az apostoli constitutiók értelmében 3) minden keresztény köteleztetek törvénytelen viszonyban élő rabszolgáit keresztény házasságkötésre szorítani.

Az egyház a rabszolgát a község teljes jogú tagjának ismerte el, oda bocsátotta a keresztséghez és sz. áldozáshoz, közös lakomához és közös imához, a keresztény házasság és családalapítás- jogaiban részesíté, sőt az egyházi méltóságokat is elérhetőkké tette számára, az utóbbit természetesen csak szabadonbocsátása esetén, mi az akkori szívélyes viszonyok között nem tartozhatott a ritkaságok közé. Nagyobbszabású szabadonbocsátást legelőször Hermes, római praefectusról jegyeztek fel, kit I. Sándor pápa térített meg Trajáu idejében. Nejével, gyermekeivel és 1200 rabszolgával és ezeknek hozzátartozóival együtt vette fel a keresztény hitet és a kereszteltetése napján valamennyi rabszolgáját szabadon- bocsátván, vagyonnal is ellátta. Chromatins, római praefectus, kit sz. Sebestyén térített meg, a vele együtt megkeresztelt 1400 rabszolgát ezen szavakkal szabadítá fel : „A kik Istent nevezik atyjuknak, ne legyenek az emberek rabjai!“ Chromatius is gondoskodott a szabadonbocsátottak szükségleteiről.4)

Az egyház sem a pogány házasságot, sem a rabszolgaságot nem támadá meg, hanem melléjük állítá a keresztény házasságot és keresztény szolgálati viszonyt ; a pogány társadalom mellé pedig a keresztényt, mely a válaszfal daczára is nagy befolyást gyakorolt az előbbire tanának igazságával és példájának hatalmával.

VIII, 32. -') V. ö. Düllinger, Hippolytus und Kallistus 158. 1.

3) VIII, 32. 4) Bolland. I, 371 ; II, 275.