Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
2. §. A szabad munka és keresztény egyenlőség. 61 létezett más törvény, mint ura akarata; ez pedig rabszolgájának házasságát nem ismerte el. Sőt ha a rabszolga gyermekeket nemzett, ezek is urának feltétlen birtokába mentek át. A rabszolgának nem volt családja, mert gyermekének anyját tetszés szerint választották el tőle; az atya, anya, gyermek fogalmaknak a rabszolgák életében nem volt értelmük ; családi igényekről, jogokról a rabszolgatulajdonos nem tudott semmit. 0 csak rabszolga-e g y e d e k e t ismert, kiket ép úgy kizsákmányolt saját előnyére, mint az állatokat. E tekintetben a rabszolga nem állott az állat felett. A pogány házasviszonyokban külömböző fokozatok voltak. Teljes érvényű házasság, törvényes utódokkal,J) csak római polgár és római polgár leánya között volt lehetséges. A tartománybeliek vagy idegenek szabadon köthettek házasságot azon törvény szerint, a mely alatt éltek, de ez sem római polgárjogot, sem birtokjogot nem adott. Római polgár és meghódolt, senator és sza- badonbocsátott között csak tűrt viszony (concnbinátus, ágyasság) létezett, elismert, de nem egyenlő jogú utódokkal. Rabszolgák között kötött viszonyok (contubernium) pedig sem családi sem öröklési jogokat nem nyújtottak, nem volt házassági jellegük, mert ezeket a birtokos tetszése szerint felbonthatta. Az egyház előtt a polgári jognak ezen határozatai egészen közönyösek voltak. Az egyház a házaséletnek csak egy nemét ismerte : a keresztény házasságot, s e házasság teljes érvényű, szent és feloldhatatlan volt, mig Rómában a házasviszonyok ép úgy mint Görögországban törvényes szentesítés nélkül köttettek s tetszés szerint bontattak fel. A házasságra vonatkozólag az egyház magának tartotta fenn azt, a mi őt illette, elvevén a császártól, azaz a polgári törvénytől azt, mit a császár tévesen tulajdonított magának. Az egyház nem nyúlt a pogány házassághoz ; a keresztény fél belátására bizta a pogánynyal maradni, vagy a vele való házasságát felbontani.2) De a pogány házasság mellé a keresztény, a feloldhatatlan házasságot állítá. Szabadon és korlátlanul állítá fel a törvényesség feltételeit, tekintet nélkül az állami törvény rendelkezéseire. Sz. Ignácz Polycarphoz írja:3) „A kik házasságra lépnek, azoknak a püspök beleegyezésével kell ezt ten- niök, hogy a házasság Isten akarata, nem pedig az érzékiség szerint köttessék.“ A püspök beleegyezésével a hivők jelenlétében ') Justae nuptiae, justi liberi. !) I. Corinth. VII, 12. s a kv. 3) C. 5. V. Ö. Tertullián, ad uxor. II, 8 : unde sufficiamus ad enarrandam felicitatem ejus matrimonii, quod ecclesia conciliât et confirmat oblatio et obsig- nat benedictio.
