Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604

keresztény gazdáját, hanem kemény és igazságtalan urát is türelemmel szolgálta, keserűségeinek és az elszenvedett jogtalanságoknak jutalmát Istentől várván.

A rabszolgának helyzete nem csak anyagilag javult, hanem ő maga is, mint az egyháznak egyenlő jogú tagja, erkölcsi öntudatra emelkedett. Mig a pogány feliratokban gyakran találkozunk a rabszolga és szabadonbocsátott névvel, addig e megkülömböz- tetésnek egyházi emlékeinkben nincsen nyoma. Az egyházban mindenki Isten szolgája, mindenki az 0 szent vérével van megváltva. A talált gyermekek az egyház nyelvén alumni, növendékeknek, neveztettek.

A rabszolga, mint az egyháznak bármely más tagja, a legmagasabb méltóságokra emelkedhetett. Egyházi hagyományaink szerint Onesimus rabszolgából püspök lett, miből kitűnik, hogy az egyház nem zárta el e méltóságot a rabszolgák elől ; természetesen mielőtt a papság körébe felvétetett volna — miként Pál tette Onesimussal — ki kellett eszközölni szabadonbocsáttatását. .Nem akarjuk, hogy a rabszolga, ura tudtán kivül a papság körébe lépjen. De ha valamely rabszolga, miként Onesimus, méltónak tartatik arra, hogy a papságba bevétessék, ez ne történjék addig, mig ura öt el nem ereszti és szabadon nem bocsátja.“1)

Annyira felemelte a kereszténység a szolgákat, hogy az egyház kénytelen volt őket a felfuvalkodástól óvni. Sz. Ignácz') figyelmezteti a rabszolgákat, hogy ne kevélykedjenek, hanem szolgáljanak alázattal Isten dicsőségére, hogy Isten által még nagyobb szabadságra hivassanak. Ne követeljék kiváltásukat az egyház rovására, mert akkor az önzés rabjaivá lesznek. Mindazonáltal az apostoli constitutiókban8) találunk példát, hogy keresztény rabszolgát pogány urától kiváltottak. A mi illeti azou óvatosságot, melyet a rabszolgának az egyházba való felvétele körül tanúsítottak, az apostoli constitutiókban a következőket találjuk :4) .Megkérdik a catechumenustól rabszolga-e vagy szabad ? Ha ura keresztény, úgy bizonyítványt kell hoznia tőle, s ha ez nem kielégitő, addig nem keresztelik meg, mig ura nincs vele megelégedve. Ha ura pogány, úgy megtanítják, mikép nyerje meg urának kegyét, hogy az evangéliumot meg ne gyalázzák.“

A rabszolgák egyházi viszonyainak rendezésében a főnehézséget a házasság képezé. A pogányoknál a rabszolga számára nem * 2

60 I. A keresztény ókor. 2. Az üldözések korszaka.

*) Can. ap. 81. V. ö. Ep. Ign. ad Eph. c. 1. 2. és 6.

2) Ep. Ign. ad Polyc. c. 4. 3) IV, 9 4) Vili, 32.