Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604

36

I. A keresztény ókor. 1. Az apostolok korszaka.

kerülő attól veszi el a betevő falatot, a ki már dolgozni nem bir ; meglopja őt.

De nem csak a szegényeknek szólnak ezen alapelvek. Dolgozni mindenki köteles: ,a ki nem dolgozik, ne is egyék.“ Ezen apostoli szózat a keresztény társadalom alapjává lön, megtaláljuk azt minden század egyházi Írójánál. Mig az evangélium a szegények örömhiradása volt, a keresztény község a serény iparkodás és a „csendes munka“ tanyájává vált. A ki a munkát, melyet sz. Pál világosan Jézus nevében parancsolt, kerülte, azt a keresztényeknek is keriüniök kellett.

Mivel pedig a tanítás csak akkor talál termékeny talajra, ha példánkkal erősítjük meg, azért sz. Pál maga nagy erőfeszítéssel és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozott, hogy igy a hivőknek terhére ne váljék. Tette pedig ezt — amint világosan kiemeli — nem azért, mintha nem élhetett volna a község költségén, hanem hogy példát adjon a követésre.J) Sz. Pál az apostolkodás lelki tevékenységével a testi munkát is egybeköté. De csak azért, hogy saját példájával letörölje a kézimunkáról azon szégyenfoltot, mely eddig rútítá, és hogy az ipart tisztessé tegye a keresztények között. Sz. Pál külömben védi a szellemi munka jogát s többször hangsúlyozza a hivőknek azon kötelességét, mely szerint módot kell nyújtandók arra, hogy az, ki az oltárnak szolgál, az oltárról részt is vehessen.-)

A dologkerülő henyének, ki a koldulásból akart megélni, nem volt helye Isten országában, a keresztény községben. Ezen alapelvnek nagy fontossága volt az egyházi szegényápolásban. Nem minden szegényben tisztelték Jézus Krisztust, s nem mindegyiket tekintették Krisztus áldozatoltárának, hanem csak a gyámoltalan és keresetre képtelen szegényt. Ily módon az adakozó megszabadúlt az alkalmatlankodástól, a kéregető pedig a szégyentől ; a keresztény társadalom szervezetében a szegénység és munka megszűntek szégyenletesek lenni. Ama sokszor ismételt vád. mintha az egyházi szegényápolás a koldulást ha nem is teremtette, de elősegítette volna, ezzel már meg van czáfolva. Az egyházi szegényápolás virágzása korában voltak szegények, de koldusok nem voltak

Ha már a kézimunkával szerzett kis vagyont is meg kell a szegényekkel osztani, mennyivel inkább meg kell a felesleget, a tulajdonképeni gazdagságot. Nem szabad azt kapzsi módon visszatartani és önzőén élvezni. „Minden gonoszságnak gyökere a *)

i) II. Thess. Ili, 8—14.

*) 1. Cor. IV, 7. s kk. II. Thess III, 9.