Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604

30

I. A keresztény ókor. 1. Az apostolok korszaka.

Diakonissákat Jeruzsálemben nem találunk ; de az evangélista ') helyettük Tabitha vagy Dorkás nevű joppei asszony irgalmas cselekedeteiről tudósít. „Ez teljes vala jó cselekedetekkel és alamizsnákkal, melyeket tön. Történek pedig azon napokban, hogy megbetegedvén meghala. Kit miután megmostak, a felső terembe tevék őt. Közel lévén pedig Lidda Joppéhez, s a tanítványok hallván, hogy Péter ott vagyon, két férfiút küldének hozzája, kérvén őt: Ne sajnálj hozzánk jőni. Felkelvén pedig Pétéi-, elméne velük. És midőn oda érkezett, a felső terembe vivék őt, és körül- állák őt mind az özvegyek, sírván és mutogatván neki a köntösöket és ruhákat, melyeket Dorkás csinált vala nekik.“ Péter fel- támasztá őt halottaiból, azután „előhiván a szenteket és az özvegyeket, őt az élőt átadá nekik.“ Ezen rövid elbeszélés jellemzi az akkori viszonyokat. A község adakozásai mellett a személyes jótékonyságnak tág téré maradt a tevékenységre, és Tabithának csodálatos feltámasztása bizonyára nagy ösztönzésül és buzdításul szolgált a követésre.

2. §. Az egyházi szegényápolás további fejlődése a pogány-ke resztén y községekben.

Az egész világon kellett az Üdvözítő tanait hirdetni, hogy a föld színe megváltozzék. De az evangélium hirdetésének útjába roppant nehézségek gördültek. A zsidó gyűlölt minden nemzsidót, a görögök és rómaiak megvetettek, mint barbárt, minden idegen népet, a zsidók ellen pedig különös ellenszenvvel viseltettek. Ezekhez járultak a társadalmi külömbségek, melyeknek eltávolítása lehetetlennek látszék. A szeretet azonban, mely az első keresztényekben lángolt, legyőzött minden nehézséget, s eltávolítá még azon korlátokat is, melyek a zsidók fenhéjázása s a pogányok önzése előtt áthághatatlanoknak látszottak.

Lángbuzgalommal s a benső szeretet teljes hevével, a sziklaerős hitnek erejével, bátorságával és kitartásával fogott sz. Pál a nagy munkába, hogy Isten országát az egész földön elterjeszsze. A zsinagógák dühös üldözései, a zsidó-keresztényeknek kezdetben tanúsított bátortalansága, a pogányok egykedvűsége s erkölcsi sülyedtsége daczára sikerült a nagy apostolnak ledönteni a népek közötti válaszfalat és a társadalom rétegei között fenforgó ellentéteket legyőzni. Ellenállhatatlan erélylyel emelé fel szavát az ó világ visszásságai, előítéletei s hóbortjai ellen. Megdöntő nézetei') Ap. cs. IX, 36- 41.