Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
H két, hogy megalapítsa a szívekben és kedélyekben az uj világot, az Isten országát s a keresztény társadalmat. „Nincs pogány és zsidó, idegen és scytha, szolga és szabad hanem minden és mindenben Krisztus.“ Az emberek mind egy társaságot alkotnak, melynek feje Krisztus. „Sokan egy test vagyunk Krisztusban.“ Krisztusban mindnyájan testvérek, »egy lélek által mindnyájan egy testté kereszteltettünk, zsidók úgy, mint pogányok, szolgák, mint szabadok.“ Mint testvérek „vegyétek tehát magatokra az irgalom indulatát, a kegyességet, alázatosságot, béke- tűrést, elszenvedvén egymást, és megengedvén egymásnak, valamint az Ur megengedett nektek. Mindezek felett pedig szeretettel legyetek, mely a tökéletesség köteléke.*1) Ugyaiíegy test tagjai lévén, az egyesnek szükséglete az összességé is. „Nem mondhatja a szem a kéznek: nem szorulok rád; vagy ismét a fő a lábaknak : nincs rátok szükségem. Sőt inkább épen a melyek a test erőtlenebb tagjainak látszanak, azok a szükségesebbek ; és a miket a test alábbvaló tagjainak tartunk, azokat bővebb tisztességgel ruházzuk ; és a mi bennünk tisztességtelen, bővebb tisztességben vagyon ; a mi pedig tisztességes, nem szorul arra ; de az Isten szervezte úgy a testet, a minek nem volt, annak bővebb tisztességet adván, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. És ha az egyik tag valamit szenved, együtt szenvednek minden tagok ; vagy ha az egyik tag megdicsőíttetik, együtt örülnek minden tagok.“ A kereszténynek nem szabad elzárkózni, egészen visszavonulni és csak önmagára tekinteni, ellenkezőleg köteles a felebarátjának szükségét és nyomorát is figyelembe venni, saját szerencséjében mindenkinek részt engedni ; szomorkodni a szomor- kodókkal, örvendezni az örvendezőkkel. Ha felebarátját segedelem nélkül látja, segítsen rajta ; a gazdag és szegény közötti viszonyt a testvéri szeretetnek kell szabályoznia; de ezen tekintetben nem elég csak a saját községének tagjaira gondolni: „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek ; emlékezzetek meg a foglyokról, mintha ti is velük együtt foglyok volnátok és a fáradozókról, mint ti is még testben lakók.“ „A ti bővelkedéstek az ő fogyatkozásukat segítse fel, hogy az ő bővelkedésök is segítségére legyen a ti fogyatkozástoknak, hogy egyenlőség legyen, amint Írva vagyon : A ki sokat szedett nem bővelkedett, és a ki keveset, nem szüköl2. §. Az egyli. szegényápolás további fejlődése a pog. kér. községekben. 31 ') Col. III, 11-15. Rom. XII, 5. I. Cor. XII, 13.
