Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
vagyonközösségre, vagy a tulajdonnak teljes megszűntére gondolni sem lehet. Péter határozottan kimondá, hogy Ananiás és Saphirá- nak szabadságában állott a földet vagy pedig árát megtartani. Nem a birtoklás tényét, hanem a színlelést és hazugságot dorgáld Péter és ezt követé a szigorú büntetés. Az adakozás nem történt tetszés szerint, hanem a vagyonosok adományai az apostolok kezeibe kerültek, még pedig nyilvánosan, a hívek gyülekezetében, a kenyértöréssel közvetlen kapcsolatban ; ebből magyarázható meg Ananiás és Saphira szigorú büntetése is. Az áldozat nem embereknek, hanem Istennek hozatottx) egészen megfelelően az Ur eme szavainak: „Amit egynek e legkisebbek közöl cselekedtetek, azt nekem cselekedtétek. “ Ez volt első megvalósítása az Üdvözítő tanainak. A szükölködők, Isten áldásaként, az oltár adományaiból nyerték a megélhetés eszközeit, az apostolok közvetítésével. Az adományok oly bőven folytak, az elosztás oly gondosan történt, hogy egy szűkölködő sem volt köztük. Tökéletes közösség uralkodott az apostolok tanításában, imáiban és a kenyértörésben. „Mindennap egy akarattal a templomban valának és házanként szegdelvén a kenyeret, örvendezéssel és egyenes szívvel vevék a kenyeret. Dicsérvén az Istent és kedvesek lévén az egész községnél. Az Ur pedig naponként szaporítá azokat, kik üdvözölendők valának egyetemben.“ A mindennapi közös étkezések, az úgynevezett a g a p é k vagy szeretetlakomák, melyek a kenyértöréssel valának egybekötve, annyira igénybe vették az apostolok idejét, hogy az állapotok megváltoztatása csakhamar szükségesnek mutatkozott. Lehetetlen volt az apostoli hivatalt, az evangélium hirdetését az asztali szolgálattal továbbra egyesíteni. Az apostoloknak, hivatásukhoz képest, lassanként világszerte el kelle széledniök, az üdv örömhírének hirdetésére. Azoknak pedig, kik visszamaradtak, nagyon terhessé vált volna a hívők testi szükségleteiről is gondoskodni. Ehhez járult még, hogy minél inkább növekedett a község, annál vegyesebb elemek kerültek belé, s így az alamizsnaosztás hivatala bonyolódottabbá vált. Az első keresztény községben két törzs volt kiválóan képviselve, a Palaestinában született és a római nyelvben beszélő (a héberek), és a római birodalom minden részéből Jeruzsálembe sereglett s görögül beszélő zsidóké (hellenisták). Az első szeretet erejétől eleinte mérsékelt ellentét mindinkább *) 28 I. A keresztény ókor 1. Az apostolok korszaka. *) Non es mentitus hominibus, sed Deo. Ap. cs. Y, 4.
