Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Bevezetés

Bevezetés.

17

ségesek, szelídek és i r g a 1 m a s o k. Krisztus egyrészt a szegényeket az oltárhoz emeli, de másrészt azon gazdagokat is felmagasztalja, a kik javaikat jól használják, mert az első és legcsodálatraméltóbb isteni tulajdonság, a jóság gyakorlásában enged nekik részt. A mit a gazdag a szegénynek ad, azt maga Krisztus veszi át s adósává lesz, ki kamatostul fizet vissza. Múlandó jót ad az ember, örökké- tartó jutalmat nyer helyébe. A keresztény a szeretet adományaival égi kincset gyűjt magának, melyet tolvaj ki nem áshat, rozsda meg nem emészthet.

„Amivel bővelkedtek, abból adjatok alamizsnát, és ime mindenetek tiszta lesz“. J) Az utolsó Ítéletkor az fog dönteni, vájjon jól felhasználták-e a tulajdonosok javaikat az irgalmasság cselekedetei, alamizsnálkodás, a szeretet műveinek gyakorlására, adtak-e az éhezőknek ételt, a szomjúhozóknak italt, befogadták-e a jövevényt, ruházták-e a mezítelent, ápolták-e a betegeket, látogatták-e a foglyokat ?2)

Azon adomány, melyet a gazdag Isten nevében nyújt, nem csak puszta segélyezés, hanem végtelenül több, túl tesz minden áldozaton, s) mert a szegény és szükséget szenvedőnek személyében „atyjafiai e legkisebbjében“ az alamizsnát maga Jézus Krisztus veszi át és az adakozó ez által szeretetközösségbe lép magával az Isten Fiával.

Az irgalmasságnak azon nagy jelentősége miatt, melylyel a. keresztény társadalomban bir, mindenkinek kell alamizsnát adni, sokat, a kitől sok, keveset, kitől kevés telik. A kinek pedig semmije nincs, szolgálat és szivesség, hálaadás és ima által tegyen eleget a szeretet követelményének. Isten a szeretetből nyújtott korty vizet sem hagyja jutalom nélkül. A szegény özvegynek megható történetét ki nem ismeri ? „Ülvén Jézus a pénztár ellenében, nézi vala mikép hányogat a sereg pénzt a tárba ; és sok gazdag sokat hány vala. Oda jővén pedig egy szegény özvegy, hevete két kis fillért, mi egy negyedrész. És egybehiván tanítványait, mondá nekik : Bizony mondom nektek, hogy e szegény özvegy többet vetett mindazoknál, kik a pénztárba vetettek. Mert mindazok abból vetettek, a mivel bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből, a mije volt, bele vetette minden vagyonát“.

Az adomány becse nem nagyságától, hanem az ajándékozó szándékától és gondolkodásmódjától függ. Az ad legtöbbet, a ki magának legkevesebbet tart meg. Azért a kis adományok sokkal na>) Luk. XI, 41 ; XII, 33. 2) Máté XXV, 36. ») Márk. XII, 33.

RATZINGER, az egyházi szegényápolás története.

o