Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Bevezetés

18

Bevezetés.

gyobb fontosságúak, mint a gazdagok alapítványai. Hol a szeretet müveiről van szó, még anyagi és gazdasági tekintetből is, a kis emberek adakozásai alkotják a főtényezőt, a „csekélységek hatalma“ döntő. Még mélyrehatóbb erkölcsi jelentőségük. Mi sem vonzóbb, meghatóbb mint azok irgalmassága, a kik, bár maguk is a nyomor szélén állanak, az evangéliumi özvegyhez hasonlóan feláldozzák filléreiket.

Az oly gazdagság, mely nem szolgál a többiek javára, hanem önző módon visszatartatik, kirekeszt Isten országából. A vagyon könnyű szerrel lebilincseli az ember szivét. Gazdag és tekintélynek örvendő ember hamar megfeledkezik Istenről, és önmagát teszi élete czéljává. Elméje csak arra gondol, mikép gyarapítsa vagyonát, szive kincseihez tapad, gazdagság és élvezeteknél egyébbel nem törődik. Ezért veszélyes a gazdagság, ezért tekinti azt a keresztény akadálynak, tehernek a mennybe vezető pályán.

A gazdag nagyon könnyen rabjává válik a kapzsiságnak, fösvénységnek és élvezethajbászatnak. Egyik kivánság a másikat ébreszti, és a szív telhetetlenné válik. A birvágyó és élvezethajhászé ember szíve elérzéktelenedik a megváltás tana iránt, mely ön- megtagadást és lemondást parancsol ; azért mondá Krisztus Urunk ama kemény szavakat, hogy a gazdagok előtt el van zárva a meny- nyeknek országa.

Midőn pedig erre az apostolok és tanítványok megfélemledtek és elcsodálkoztak, Üdvözítőnk folytatá: „Ismét mondom nektek: könnyebb a tevének átmenni a tü fokán, mint a gazdagnak bejutni mennyeknek országába“. Krisztus ama gazdagokat érté, kiknek szivük vagyonukhoz tapad. Legtöbb gazdagnál pedig ez az eset ; azért sz. Ágoston kijelentése szerint könnyebb lemondani minden vagyonról, mint tulajdonnal bírva, szívvel nem ragaszkodni hozzá. Az ember nagykönnyen rabjává lesz vagyonának és hírvágya tönkre teszi. Azért óv s int bennünket Üdvözítőnk, hogy ne törekedjünk a gazdagság, a mammon után, melyet rozsda és mely megemésztenek, „jajt“ kiált mindazoknak, kik reménységüket, mint a gazdag ifjú, ráépítik, vagy önző módon, mint az evangéliumi dúsgazdag, élvezeteikre prédálják.

Az Ür felszólítá a gazdag ifjút, adja el birtokát s árát elosztván a szegények között, kövesse őt, miként az apostolok tevék. Az ifjú nem birt annyi lelki erővel, hogy birtokaitól megválhatott volna, s szomorúan elhagyta az Urat, így tesz a legtöbb gazdag.

Az Ur nem követelte minden gazdagtól, hogy birtokáról tel-