Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Bevezetés
10 Bevezetés. haszonélvezője volt az Isten által neki juttatott földnek, mely után alárendeltsége jeléül tizedet fizetett. A mezőt és szántót mindenki szabadon használhatta, azért meg volt engedve a kalászszedés, a szegényeknek pedig a böngészésre hagytak magot. Általában olyan volt a törvényhozás, mely csodálatot kelt. Mig a zsidó nép eme törvényeket követte, minden bajjal és veszélylyel megkiizdött ; de a zsidóság elkorcsosodott. E népet soha nem hatották át törvényei erkölcsileg, úgy hogy szabad elhatározásból követte volna azt, mit törvényei parancsoltak. Megszegték a törvényeket, mivel pedig az isteni büntetés gyorsan és oly mértékben következett be, hogy a nemzet fenmaradását is kérdésessé tette, félni kezdettek a törvény megsértésétől ; meghonosították tehát azon erkölcspusztitó szokást, mely szerint ragaszkodtak a törvény betűjéhez, de annak szellemét nem követték. Összes éleselméjüségök oda irányult, hogy kijátszák a törvényt, de a mellett megtartsák a törvényesség színezetét és hogy a betű szerint járjanak el. Kifejlődött amaz erkölcstelen és erkölcstelenítő rendszer, mely farizeusság és thalmudismus néven ismeretes. A formai betümegtartásban és rendszeres törvénykijátszásban a zsidónép utánozhatatlan ravaszságot, merészséget és furfangosságot sajátított el, de erkölcsi érzékének rovására, úgy hogy a keresetmód terén teljesen elfajult. Keresetben nem ismert lelkiismereti kötelességet vagy erkölcsi korlátot, csak a törvény büntetésétől tartott, melyet iparkodott ügyesen kikerülni. A helyett, hogy a vallás követelményei erkölcsi tudatába mentek volna át és irányították volna a cselekvésmódot, eltűnt, kihalt a lelkiismeretesség, helyett adott ama külsőleges törvénygyakorlatnak, mely úgy egyesek eljárására, mint az egész nemzet életére a képmutatás bélyegét nyomta : ,Fehérített sírok“ voltak, külsőleg megfelelve a törvény sziliének, belsőleg telve undoksággal és erkölcsi romlással. A nép mereven ragaszkodott törvényéhez. E törvény azonban nem szolgált szellemi felemelkedésére, erkölcsi jobbulására, hanem végczél volt előtte. A zsidóság törvényével együtt megcsontosodott s vakbuzgó betüszolgálatba, a bálványozás és babona egy újabb nemébe esett, kárát vallva a magasabb törekvések eszményiségének és a szabad erkölcsi elhatározás erejének. Maga a törvény szabályokkal Íratott körül, elviselhetetlen terheket rótt ki, a nélkül hogy az egyesek vagy a nemzet erkölcsi czélját előmozdította volna. A törvény fensége iránt táplált vakbuzgósághoz úgy az egyesek, mint az egész nép részéről elviselhetetlen gőg járult. Mindenki azzal hitegette magát, hogy Istentől különös módon ki vannak választva, más nemzetek fölé emelvék és az egész világ
