Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Bevezetés
Bevezetés. 9 cleiikit munkára szorított, a földművelés pedig külön törvény által is el volt rendelve. Gabona, olaj és szőllő termelést, marha- és mébtenyésztést mindenkinek kellett űznie. Jobb időkben még az előkelők sem vonták ki ezekből magukat. Saul mint király is még a nyáj után járt. A próféták és költők szép képeiket legszívesebben a mezei élet örömeitől kölcsönözték. A kézműipar, a fémmunkát kivéve, csak házilag űzetett. Salamon még Tyrusból hozatott művészeket, hogy templomát felékesítsék. A kereskedés, mely leginkább a honi termékek kicserélésére szorítkozott, törvény által volt szabályozva, a három országos évi vásár a nagy templom- ünnepekkel esett egybe. Olcsó ár, hamisítatlan, igaz mérték, súly és pénz használata meg volt hagyva és parancsolva. A családi élet nem volt ugyan tiszta, de történtek intézkedések, melyek a családi érzületet ápolták. Az apa volt a családnak nagy tekintélylyel felruházott feje, a kinek hatalmában maradt a fiú, hacsak örökösnővel nem kötött házasságot, a midőn a házból eltávozott, de még ez esetben is fenmaradt a gyakori ajándékokban nyilatkozó nagy tisztelet. A leány vőlegénye által megvásárolva, az apa hatalmából a férjébe ment át. A családi életet gyengítő soknej üség szokásos volt annyira, hogy a felnőtt fiuk, mielőtt törvényes nőt vettek volna, már rabszolganővel kötöttek ideiglenes házasságot. Bár ezen erkölcstelen soknejüség a családi élet egységének kárára szolgált, de másrészt a gonddal vezetett származási táblák feltüntették a család terjedését és elágazását, valamint a közös temetőhelyek fentartották a családias érzületet és a közös származás tudatát. Minden törzs a törzsfők és vének uralma alatt állott, kik hadban mint vezérek, békében mint bírók és mint a törzs és nemzetség gyűléseinek vezetői szerepeltek.1) A zsidónép az ó-szövetségi törvényhozás által oly alkotmánynyal áldatott meg, mely társadalmi tekintetben az ókor bármely népe fölé helyezte. A szombati nyugalom védte a szegénynek életét, szabályozta a munkát. A hetedik év meghozta mindenkinek eredeti személyes szabadságát, a hétszer hetedik pedig az eredeti családi birtok visszaadását. A munkabér letartása és az uzsorások ellenében üdvös határozatok léteztek. Szegény özvegyek, gyámoltalan árvák a törvény különös védelmében részesültek. Mindenkinek kötelessége volt a munka; kereskedés terén a kizsákmányolás, igazságtalan nyerészkedés szigorúan tiltatott. A földbirtokos csak ') Az ó-szövetségi intézmények társadalmi és gazdasági jelentőségével foglalkozik Bensen „Die Proletarier“ ez. művében 33. s kv. II.
