Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Bevezetés

8

Bevezetés.

Az özvegyek, árvák, munkások, idegenek, betegek és gyengék ilyetén gondozása eredményezte a nép jobb részéről ama mélyen gyökerező felfogást, melynek következménye volt, hogy nem csak a prófétáknál és zsoltárokban, hanem későbbi ó-szövetségi iratokban is ismételten előfordul az irgalmasságra és jótékonyságra való felhivás, a könyörülő jóindulat dicsérete. Valamint Isten a jóság és irgalom teljessége, úgy a becsületes embernek is érdeklődnie kell a segélytelenek, gyengék és szegények iránt, s azok segélyezésére mindig késznek lennie. Igaz embernek jellemző vonása a könyörületessé g, mig a gonoszoké a keményszivűség

A könyörületnek nem csak az embertársak, hanem az állatvilágra is ki kellett terjednie. Mózes tiltotta az állatkínzást legelőször. Izrael népe tartozott szem előtt tartani, hogy tulajdona mindenek előtt Istené, a birtokosok csak haszonélvezők, kik a termés felhasználásánál az Isten által óhajtott módot kötelesek követni. A termés és állat zsengéje Istené volt, sőt az elsőszülött gyermekért is megfelelő adományt kellett bemutatni. Isten helyett a papok és leviták fogadták az adományokat ; a leviták nem kaptak földbirtokot, hanem a törvény által megszabott zsengékből és tizedből éltek. Tizedet szedtek a mezei- s gyümölcstermésből, marha, juh, kecske, általában mindabból, mire pásztor viselt gondot. Kilencz tizedet a leviták fentartására szántak, a tizedik áldozatul szolgált.

Ezen tized mellett mindenki még egy tizedet tartozott félretenni, melynek összege az első és második évben a levitákkal elköltött vidám lakomára szolgált. Tizedik évben az összeg nyilvános lakomára fordíttatott, melyre nem csak a háznépet, hanem a levitákat, szegényeket, özvegyeket és árvákat, utazó idegeneket is megkellett hívni. Ezen asztaltól nem volt senki eltiltva.

Eme bőkezűségnek czélja volt megóvni a népet a fösvénységtől 'és a kapzsiságtól. A bőven termő föld, szőllők, gazdag gulyák megengedték az ilynemű adakozást. Másrészt a szombatnap és a hetedik év ünneplése elejét vette a könnyelmű tékozlásnak, gondos takarékosságra inté a népet, mert feltételezte a termés okos megkimélését. A törvény egyrészt körültekintő takarékosságot, másrészt készséges adakozó kedvet csepegtetett a népbe, ennek életszokásaiba, hogy ekként a lelketlen kapzsiság, komor fösvénység mellett az esztelen pazarlástól és gondatlan könnyelműségtől egyaránt megóvja.

Minden szabad pogánynép megvetette a munkát és rabszolgákkal végeztette, az ó-szövetségi törvényhozás ellenben min-