Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Bevezetés
Bevezetés. 7 Ha ez utón gondoskodtak a családi birtok megtartásáról s a szétszóródásnak, felaprózásnak ép úgy mint a birtokhalmozódásnak eleje vétetett, mindezek nem merítik még ki az elszegényedés akadályozására hozott rendszabályokat. Kölcsönzés esetén tiltva volt kamat fejében gyümölcsöt, élelmiszert, vagy pénzt követelni, hogy igy meggátoltassák az adósság felszaporodása. Zálogolásnál a szegényekre különös tekintettel kellett lenni. „Vissza kell adnod zálogát, mielőtt a nap leszáll, hogy saját ruhájában aludjék és tégedet áldjon.“ Ha mégis beállott a szükség, az adósok a hitelezők szolgálatába kerültek, sőt az sem volt ritka eset, hogy az elszegényedett ember önmagát adta el a gazdagnak. De a szolgaság és rabság állapota, törvény rendelete szerint, csak hat évig tarthatott, hetedik évben következett a sza- badonbocsátás. A szolgálat ideje alatt óvó rendszabályok biztosították a jó bánásmódot, melynek áldásában nem csak a bel-, de külföldi, sőt vásárolt rabszolga is részesült. Törvény védte az önkényes bánásmód ellen, és ha durván törtek életére, egészségére, az úr elveszte hatalmát a bántalmazott felett. így pl. a rabszolga szabaddá lett, ha ura csak egy fogát is kiütötte; mig Görögországban, Rómában minden ur büntetlenül ölhette meg rabszolgáját. A cselédeket és rabszolgákat óvó másik intézmény a n y u- g a 1 o m napja, a szombat vala, melynek áldásában a kereszténység közvetítésével minden munkás részesült. Ha már a rabszolgákról ily feltűnő módon gondoskodott a törvény, még több gyámolító intézkedés történt a gyengék és segélytelenek javára, kik nem játszották el szabadságukat. Az apa, mint a család feje, nagy tekintélynek örvendett, de a törvény meg- voná tőle gyermeke élete és halála felett való rendelkezést. Ha a gyermek vétett apja ellen, a családfő tartozott a törvényhez fordulni, mely természetesen a legnagyobb szigorúsággal szokott vala Ítélni, pld. a szüleit káromló fiú halállal bűnhődött. Miként a gyermekeket, úgy védte a törvény az özvegyeket, árvákat, az idegeneket és gyengéket is. „Nem szabad szőllőhegyedet egészen leszedned, hanem hagyj abból a szegényeknek és idegeneknek és a szántóföldön hagyott kévék az idegenek, árvák és özvegyeké. Idegenekkel ne bánjatok rosszul, el ne nyomjátok őket, mert ti is idegenek voltatok Egyiptomban. Egy törvény létezzék közöttetek, idegenek közt mint benszülöttek között. A szegények jogát saját ügyében ne csorbítsd, a szüköl- "ködőnek és szegénynek bérét ne tartsd vissza.“ A szükséget látó munkásnak bérét naplemente előtt ki kellett fizetni.
