Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Bevezetés

4

Bevezetés.

mondásos gazdagsághoz jutott, melyet Rómában fecsérelt el. Seneca, ki oly szépen tudott irni a jóság és jótékonyság erényéről, a legnagyobb uzsorások egyike volt, kiket a világtörténet valaha ismert. Brittaniában több milliót adott uzsorás kamatra, hogy még nagyobb nyereséget zsaroljon ki, hirtelen felmondott minden adós- sáliak, a mivel egész Brittaniát lázadásra ingerelte.1)

Cicero sem volt jobb Senecánál; illőnek tartotta a publica- nusok zsarolását dicsőíteni és azok .képviselőit, kik leginkább a lovagosztályhoz tartoztak, mint ezen osztály virágait, a társadalom díszeit és az állam fentartóit magasztalni.2) A nemzet virágai voltak, de a Rothschildek és Bleichröderek módja szerint. Az állam uzsorásaihoz járult a hivatalnokok zsarolása. Crassus, Yerres, Cotta s Pompeiusról tudjuk, mily óriási összegeket hurczoltak magukkal Rómába, a tartományokból. — Az alsóbb hivatalnokok utánozták a főbbek példáját.

A keresetben és a fogyasztásban iszonyú önzést tanúsítottak a régi rómaiak. Uzsora és zsarolás egyrészről, másrészről mértéktelen-pazarlás és élvezetvágy jellemzik őket. A részvét és szánalom erénye iránt semmi érzékök nem volt, a szegényt csak megvetés érte.

Az uralkodó és vagyonos osztálynak ilyetén gondolkodása és eljárása mellett a szegény és segélynélküli ember sem a magánjótékonyság támaszára, sem hivatalos vagy állami segélyre nem számíthatott. Az egész ókorban nem létezett szegényápolás, sem szervezett szegény ügy. Utalnak ugyan egyes intézkedésekre, melyeknek a szervezett szegényügy jellegét tulajdonítják. így Athénben szegénysorsu polgárok, kik bárom rámánál (mintegy 144 frt) kevesebbel bírtak és nagyobb jövedelemhez nem voltak képesek jutni, kezdetben egy, később két obulust kaptak, a mi felért az akkori napszámmal. Továbbá már Pisistrates elhatároztatta a háborúban megsebesültek segélyezését. A népgyülések látogatására kezdetben egy, majd három obulus, a szinházba való belépési díjul két obu- lus osztatott szét, az állampénztárból. Ezekhez járultak a gazdag gabnaadományozások az állam tulajdonából, a nagy áldozati lakomák és ünnepi vendégségek.

Mindezen adományok azonban nem viselik magukon a szegényápolás jellegét. Nem minden szegény, hanem csak Athén pol') V. ö. Kozak, ,,Rodbertus-Jagetzow’s socialökonomische Ansichten“ I. 88. 1. 2) Flos enim equitum romanorum, ornamentum civitatis, firmamentum rei- publicae publicanorum ordine continetur.