Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Bevezetés
Bevezetés. 5 gárai kaptak belőle, kiknek száma az összes lakossággal szemben (mintegy 20,000) nem volt nagy. Továbbá a szege'ny polgárok úgy vették igénybe e segélyt, mint a demos tagjai, az államhatalom képviselői, kik a heliasták törvényszékeinél a felek pereit intézték és a népgyülésekben uralkodtak. Az athénei polgárság hiú uralkodó volt, melynek meg voltak hízelgői és dicsérői, még pedig nem eléhezett költők, hanem az első államférfiak és hadvezérek. Ezen sokfejű uralkodó nem elégedett meg a tiszteletnyilvánításokkal és ünnepélyességekkel, hanem az állam vagyonából követelte fentartását, napidíját. A polgárság igy gondolkodott: „az állam én vagyok“ és a közös vagyonból vette a lakomákhoz, élvezetekhez szükséges összegeket. Emez illetékeket szegényápolásunkkal, mely senkinek nem fizet színházba beléptidíjakat, összehasonlítani nem lehet, hanem inkább az évi járulékokkal (apanage) és napidíjakkal. Csak azon külömbség volt, hogy Athénben a napidíjakat nem a választottak, hanem a választók élvezték. De valójában Athénben a választók sokkal inkább befolytak a nyilvános ügyekre, közigazgatásra, békére és háborúra, igazságszolgáltatás- és itéletmondásra, mint a mostani követek, parlamenti tagok, azért a napidíjak húzása az akkori választók részéről ép úgy helyén volt, mint most a megválasztottak részéről. Hasonló segélyek és adományozások voltak, Strabo tanúsága szerint Rhodus szigetén is. Rómában a nyilvános segélyezés oly módon fejlődött ki, mint Athénben. Az állam működése kezdetben a gabonaszállításnál csak a vételárra szorítkozott. C. Grachus kivitte, hogy az állam a gabonát a vételáron alól adja a polgároknak, Clodius ideje óta pedig egészen ingyen szállította. De a gabnaadományozás költségei néha oly magasra rúgtak, hogy korlátozás vált szükségessé. Caesar a részesülésre jogosítottak számát 320.000-ről 150.000-re szállítá le, mely szám Augustus alatt újra 200.000-re emelkedett azon megszorítással, hogy jövőre csak a feljogosítottak kihalása által megürült helyek töltetnek be. A feljogosítottak névsorába csak az juthatott, a ki teljes polgárjoggal rendelkezett s Róma városának volt lakosa. Már eme feltételekből kitűnik politikai1) jellege a gabnaadományozásoknak, melyek később, a császárság alatt részben kenyéradományokkal helyettesíttettek. Ide járultak az állam költségén rendezett ünnepélyességek és játékok. J) V. ö. Lôning „Armenpflege u. Armenpolizei“, Schönbergnél „Handbuch der politischen Oekonomie-4 II., 574. 1.
