Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Bevezetés

BEVEZETÉS.

szegénység története, története az emberi iparkodásnak. Teremtönk azon rendeltetést állította az ember elé. bogy uralkodjék a természet felett. De a bűnbeesés óta e feladat fájdalmas és nélkülözésekkel egybekötött fáradságos munkává vált. „Atkozott a föld a te munkádban; fáradsággal eszel abból életed minden napjain, orczád verítékével eszed a kenyeret, míglen visszatérsz a földbe, melyből vétettél.“ 1) Csakis a munkával járó fáradság és nélkülözés veszi le a földről a terméketlenség átkát, az arcz verítékének kell termékenyítenie a talajt, bogy ne teremjen tövist és burjánt, banem azon napi kenyeret, mely az emberiség fentartá- sára, növekedésére és szaporodására szükséges.

Eme természet szerint való szegényállapot, mely kényszerít a munkálkodásra, kezdettől fogva volt és marad állandóan a legfontosabb társadalmi elem. Ez sarkal a fáradhatatlan tevékenységre, értékek és készítmények előállítására, az akadályokkal való küzdésre és ezeknek uj találmányok által való legyőzésére.

Az emberi keresetnek szabályozója a tulajdon, a kizárólagos birtoklás joga; a tulajdonnal karöltve a szegénység egy uj neme lép előtérbe, mely nem a föld terméketlenségétől té- teleztetik fel, banem a törvényes rend elmaradhatatlan következménye. A kizárólagos birtoklás egyrészt bőséget, másrészt szükséget teremt. A kizárólagos birtokjog a tulajdonosnak nem csak mások munkakörének meghatározására nyújt hatalmat, banem a munka gyümölcsére s ugyanennek felosztására is. Itt gazdagság, amott szegénység támad, oly szegénység, mely a fentartáshoz szükséges i)

i) Gen. III, 17. 19.

RATZINGER, az egyházi szegény ápolás története.

1