Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Bevezetés
2 Bevezetés. eszközöket sem önmagában nem birja, sem megszerezni nem képes, és azért segélyre és támogatásra szőrűi. Ezen szegénység is fontos társadalmi elem, ez a legnemesebb, mert a legelrejtettebb és legzajtalanabbíil nyilvánuló erények termőföldje, melyen egyrészről a bizalmas odaadás és tűrni tudó nélkülözés, másrészről a segélyt nyújtó szeretet és mentő művek teremnek. Eme segélynél- kül való szegénylét tárgya a szegényápolásnak, melylyel a jelen műben foglalkozni akarunk. A szegényeknek állapota, a gazdagoknak velők való bánásmódja próbaköve a kor vallás-erkölcsi állapotának és világnézetének. Arról, vájjon a társadalomban uralkodnak-e magasabb eszmék és nemesebb érzelmek, vagy a minden baj forrását képező önzés vett-e rajta erőt, a magánjótékonyság és a nyilvános szegényápolás művei tesznek tanúságot. A történelem azon szomorú tényt mutatja fel, bogy akkor, midőu Isten a népeket „a maguk utján engedé járni,“ mindnyájuk egyiivétartozásának tudata megszűnt, ama nemes érzelmek, melyek bivatvák áthidalni a gazdag és szegény közötti űrt, a jóság és könyörületesség eltűntek. De minő kötelék is csatolja egybe az embereket, ha az egy Istenben való bit, az egységes eredet és közös czél tudata eltűntek, s helyökbe az önzés és nemzeti dölyf léptek ? A vallásos öntudat elhomályosultával s a hitbeli szakadással lettek egyedek és népek nem csak idegenek, hanem ellenséges érzelmüek is egymás iránt. Egyik nép gyűlölte a másikat, egyik a másikat igyekezett igája alá hajtani, az erőszak döntött s az erősebb joga volt a legfőbb jog. A gyenge, a léigázott nem tekintetett embernek, hanem tárgynak, kereskedés és haszonélvezet eszköze volt, joggal nem birt, törvény nem védte. Pogány államokban nem az ember, hanem csak az állampolgár részesült jogban és törvényes védelemben. Az embereknek nagy többsége jogok nélkül élt, az egész pogánykor nem ismerte az emberiség nevét s fogalmát. Maguk az ókor legnemesebb és legműveltebb szellemei a rabszolgaság természetellenes állapotában nem találtak kifogásolni valót. A gyilkosság még a családba is behatolt, a mennyiben az apa kénye-kedve szerint rendelkezett gyermeke élete és halála felett. Szegény betegek számára nem- létezett.segélyy,az.egészedkor nein ismerte a kórházat, ez a keresztény szeretet találmánya. Maguk a jobb férfiak, mint Cicero és Seneca csak megvető szavakkal éltek a szegény néppel szemben, a szánalmat és részvétet jellemhibának, szellemi és lelki gyengeségnek tartották.
