Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig

1. §. Általános áttekintés. Az egyház megváltozott helyzete.

189

kezdetben tevékeny volt, ezért a hatás s az állam és egyház közötti kölcsönös viszony egészen más, mint volt régente s e tekintetben teljesen máskép alakul minden.“ ’) Az egyházi ügyeket már nem vezetik és szabályozzák az összes kereszténység egyetemes zsinatain, hanem országgyűléseken, melyeken a világiaknak is, s mindenek előtt a fejedelmeknek döntő szavuk van: állam és egyház egybeforrtak, s óriási küzdelembe került, mely részben napjainkig tart, az igazi határokat köztük ismét feltalálni.

A szegény ápolásnak is egészen máskép kellett alakulnia a germán országokban. A germánok nem éltek együtt nagyobb városokban, hanem szétszórtan egyes tanyákon, a lakosság általában véve gyér volt. Ebből természetszerűleg következett, hogy a sok templomot szétszórtan építették, plébániák alakultak, az egyházi szegényvagyon intézésében s ezzel együtt a szegényápolásban decentralisationak kellett bekövetkeznie. Már az első kereszténygermán országban, Frankbonban látták ennek szükséges voltát, mint azt a frank zsinatokból kimutattuk. Első sorban a frank egyház szegényápolásának további fejlődését kell figyelemmel kísérnünk, mivel a frank birodalom szabály- s irányadóvá vált e tekintetben.

2. §. A frank egyház sülyedése. Felemelkedése Nagy

Károly alatt.

Az ötödik és részben még a hatodik században is a gall-frank egyház a többi egyházi tartományok gyöngye volt. A püspöki kar tagjainak többsége szent életet élt s tudománya és jámborsága által tűnt ki. Sehol sem szerették s tisztelték a püspököket annyira, mint Galliában. Míg keleten vallási viták s elméleti szőrszáihaso- gatások bénították a legjobb erőket, a frank püspökök a gyakorlati élet feladataira fordították előszeretettel figyelmüket s Valódi atyjai voltak a népnek. A királyoknak az egyház számára nyújtott adományait a szegények segélyezésére fordították, kórházakat alapítottak, megvédték a népet a túlságos adók ellen, tekintélyükkel pedig a fejedelmek s hivatalnokaik durvaságát és vadságát szelídítették.* 2)

Nem sokára azonban előjelei mutatkoztak a sülyedésnek, mely a 6. század vége felé már a jobb elemet is elnyeléssel fenyegette,.

!) Möhler, Gesammelte Schriften, II. 279—280.

2) y. ö. Cone. Aurel. V, can. 13. és 15. Cone. Avern. II, 564. can. 13. V. ö. Roth F., Vom Einfluss der Geistlichkeit unter den Merovingern, Vortrag in der Akademie, 24. Aug. 1830 -, különösen Rückert II, 341 s kv.