Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
190 II. A középkor. 1. A Karolingek korszaka. s oly rohamosan terjedt, hogy a gyógyulás lehetősége is kétesnek látszott. Nem kutathatjuk közelebbről ezen feltűnően gyors sülye- désnek okait, csak annyit akarunk megjegyezni, hogy a f ő o k az egyháznak a királysághoz való viszonyában rejlett. A római birodalomban a nyugati egyház Constantin után is nagyfokú önállóságot tudott magának biztosítani. Egészen másként állott a dolog mindjárt az első germán államban, a frank birodalomban. Klodvig király már igényt tartott a főpapnevezési jogra, s az első orleansi zsinat 511-ben, fájdalom, beleegyezett ebbe.1) A helyett, hogy az egyház gyakorolta volna javító befolyását a romlott s gonosz királyságra, a fejedelmek vitték be saját romlottságukat az egyházba, a mennyiben gonosz kegyeltjeiket nevezték ki a nép pásztorainak. Azt állították, hogy a frankok pogány vallásukban nem voltak oly romlottak, mint körülbelül száz évvel megtérésük után. Ez részben igaz ; de ennek nem a kereszténység az oka, hanem a merovingi királyi ház, mely romlottságát a népben terjesztő s az egyházra is rátukmálta. A merovingi királyok tönkretették a nép erkölcsi fegyelmét bűnös családi életük megbotránkoztató példáival. Már Klodvig atyja, Childerich, sok vétket követett el a családi élet szeplőtelensége s tisztasága ellen, s a gonoszság közeli vérrokonok ellen is irányuló vad kegyetlenséggel párosulva, a királyi családban nem csak terjedt, hanem nemzetségről nemzetségre fokozódott is, mig végre valódi szörnyetegek jelentek meg a trónon, kiket tours-i Gergely festett le természetimen A kéjvágyhoz és kegyetlenséghez járult a kapzsiság, mely nem tisztelte senki jogát. Ez elvetemült emberek nem ismertek igazságot vagy becsületet; hamis esküt és árulást használtak, hogy ellenségeiktől megszabaduljanak. A trón romlottsága hihetetlenül gyorsan ragadt a népre, mint ezt a századok története igazolja. A rossz példa megmételyezte a sokaságot. Az alapjában tiszta s hű frank nép nem sokára annyira elromlott, mint fejedelmei ; az egész népen erőt vett a gonoszság. A gonoszság a királyi udvar útján az egyházba is behatolt. Klodvig nagyobbrészt még szent férfiakat nevezett ki püspököknek ; de ezek kényelmetleneknek bizonyultak, s az udvar készségesebb l) Can. 4 : Nullus saecularium ad clericatus officium praesumat accedere, nisi aut cum regis jussione aut cum iudicis voluntate.
