Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
7. §. A szállóhelyek és kórházak. 141 gölten tekintettek reájok, a pogányok ellenben irigységgel és boszankodással. De mindnyájuknál mutatkozott a bámulat és csodálat érzete a szeretet hatalma felett, a mely ily műveket létesített.1) Legújabban ez intézetek alapításában az első keresztény századok elveinek tökéletes feladását vélték felismerhetni, elfordulást az igazság és valóságtól a látszathoz, az első szeretet hevétől a hideg önzéshez, az alázattól a hiú dicsekvéshez és fitogtatáshoz.-') De tévedtek. Az idők követelménye volt, külön házak alapítása a szeretet müveinek központosítására, oly követelmény volt ez, melynek azon korszak legnemesebb féríiai, mint sz. Vazul, sz. Ephrem, aranyszáju sz. János hódoltak, kiknek a szeretet cselekedeteivel való kérkedést igazsággal nem lehet szemükre vetni. De hogyan is boldogultak volna a püspökök a nyomor óriási nagyobbodása mellett az előbbi korszak eszközeivel ? Hol találkozott volna annyi család, a mennyi a sok árva és talált gyermeket felnevelte, hajléktalan szegényeknek és idegeneknek szállást, elgyengült aggastyánoknak ápolást nyújtott volna ? Nem volt-e szükséges a poklosok, a ragályos betegek számára külön menedékhelyekről gondoskodni? A római birodalom lakosságának tömeges megtérésével Constantin óta a szegényápolás terhesebbé vált, az idő követelte, hogy a megváltozott külső viszonyok szerint a szegényápolás szervezete is változzék a mi a kórházak alapítása által történt. Keletkezésük még Constantin uralkodásának idejére tehető. Ez kiviláglik abból, hogy Julian császár uralkodása alatt a kórházak keleten már általánosan ismert, áldásos működést fejtettek ki. Julian megparancsolta a keresztény kórházak utánzását és elrendelte, hogy minden egyes városban pogány szállóhelyek alapít- tassanak. Nazianzi sz. Gergely is említi sz. Vazulról mondott beszédjében, hogy nem csak a városokban, de falvakban is léteztek kórházak. Legelőször püspöki székhelyeken keletkeztek, úgy de minden városban székelt püspök. Minthogy kötelessége volt a püspöknek az idegenek elszállásolásáról gondoskodni, a dolog természete hozta magával, hogy feladatkörének nagy terjedelménél fogva Constantin óta az idegenek befogadására külön házak építtettek. Ezért az első kórházak szállóhelyeknek (xenodochium) is neveztettek. Az úgynevezett IV. carthagói zsinat egyik canonja minden püspöknek kötelességévé teszi, hogy lakása mellé szállóhelyeket- * 2 b Sozom. Hist. eccl. V, 16. Greg. Naz. Oratio 30 in laudem Basil. 2) Moreau-Christophel, i. h. II, 236 s kv. ; III, 527.
