Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604

142

I. A keresztény ókor. 3. A szentatyák korszaka.

építsen, az idegenek befogadására.1) Az idegenek szállásai mellett voltak a diakomák a szegények élelmezésére. A diakoniákba és szállóhelyekbe később mindenféle beteget és szerencsétlent befogadtak és ápoltak. Ez a tág értelemben vett kórházak (ispotály, hospitale) eredete.1) A keletkezés módjából magyarázható meg, hogy nem sokára Constantin uralkodása után minden püspöki városban találunk kórházat, bár különféle elnevezés alatt.8) Hogy e keresztény intézetekkel versenyezhessen, megparancsolta Julián, hogy minden városban alapíttassanak ezekhez hasonló szállóhelyek és kórházak.

Az első kórház, mely a püspököktől függetlenül alapíttatott, valószínűleg az, melyet sz. Zoticus még Constantin idejében Konstantinápolyban alapított ; de ez csakhamar megszűnt és C o n- s tan fiúsnak kellett újra visszaállítania.4 5) Sajátságos és felette jellemző az egyik edessai kórház keletkezésmódja. E városban ugyanis 375-ben éhség következtében kitört a dögvész, melynek százan meg százan estek áldozataiul. Temérdek beteg feküdt az utczákon segítség nélkül, senki sem könyörült rajtuk, mert a püspök és papság kénytelen volt Valens császár üldözései elől menekülni. Midőn sz. Ephrem erről tudomást szerzett, részvéttől indíttatva, a városba sietett, ápolta az elhagyott betegeket, élelmet és segítséget nyújtott az éhezőknek, példája és gyújtó beszédei által a gazdagokat oly jelentékeny adakozásra bírta, hogy 300 beteg számára állíthatott ágyakat.6 *)

Legnagyobb hírnévre azon kórház tett szert, melyet sz. Vazul 369 körül Caesareaban, Cappadocia városában, alapított. Caesarea kapui előtt a templom körül építve egész kis várost képezett;; volt számos jól berendezett épülete, melyek valóságos utczákkáj rendezve, nem csak ágyakat szolgáltattak a különféle betegek és nyomorékok, hanem lakásokat is az orvosok és betegápolók szá-j

. 9 Cone. Carth. IV, c. 14.

5) Binterim, 47. 1. és Hefele azon véleményben vannak, hogy sz. Ágoston idejében Afrikában még nem léteztek szállóhelyek, mert azon püspök egy esz- talnál étkezett a szegények és idegenekkel. De ezen körülmény mitsem bizonyít, a mennyiben a kötelesség az idegenekkel étkezni akkor is fennállott, midőn már hosszú idő óta léteztek szállóhelyek, mint az világosan kitűnik aranyszájú sz. János ellen felhozott panaszokból. Hogy Afrikában léteztek szállóhelyek, tanúsítja sz. Ágoston világos bizonysága sermo 356 de vita et mór. cleric. 10. Sz. Ágoston határozottan mondja, hogy már előbb léteztek hasonló intézetek, de más elnevezés alatt és kisebb terjedelemben.

!) V. ö. Epiph. adv. haeres. Hâsernél i. h. 102. 1. Binterim i. h. 35. 1.

4) Ducange, Famii. Byzant., Const. Christ. IV,- 9.

5) Sozom. III, 15. Bolland. febr. 1-jéhez. I, 78.