Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)

Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek

59

MOL'LART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM.

határozatlanság jellemzik. És mondhatjuk, hogy a felebbezési eljárásnál ma is éppen úgy össze van zavarva a birói és kormányzói hatalom, mint volt valaha. Gaudry megjegyzi, hogy a germináli törvény már csak ezen szempontból is komoly felülvizsgálatra szorulna.

Egy 1813. jan. 25-ikéről keltezett határozat a feleb- bezéseket valódi s tisztán birói jelleggel akarta felruházni ; de szerencsére e törvény soha sem lépett életbe és nem is léphet. •) E határozatra később még visszatérünk.

III. A visszaélések elleni felebbezések története. — Sok jogtudós, kánonista és egyházjog-történész az appels comme d’abus-féle intézményt egész Konstantinig és Justi- niánig vezeti vissza. *)

„A kormányok — mondja Portalis — minden müveit népnél állhatatosan megőrizték azon jogukat, miszerint az egyházak kormányzását ellenőrizhetik és a vallás szolgáinak visszaélései ellen az érdekelt személyek által beadott folyamodásokat különféle czimeken elfogadhatják. Az appels comme d’abus, vagyis egyházi ügyekben a fejedelmekhez intézett folyamodás, minden rendeletben és a legrégibb emlékekben feltalálható.“ 3)

Nem tagadható, hogy már a negyedik században is gyakoriak voltak a világi hatóságokhoz egyházi ügyekben intézett felebbezések, és hogy a császárok gyakran résztvettek a tani és fegyelmi kérdések megoldásában. De fontos dolog, hogy különbséget tegyünk az eretnek és a római egyházzal összeköttetésben álló fejedelmek eljárása közt. Azon császárok, a kik valamely, az anyaegyháztól elszakadt felekezet ügyét a magokévá tették, az egyházi ügyekben úgy viselkedtek, mint valódi parancsolok és a vallással szemben valódi fenhatóságot követeltek. Azonban ezeknek magoktartását jó- * 2 3

9 V. ö. az 1814. jun. 29-iki alkotmány rendeletéit az 1806. jun. 11-ikivel; mindkettőt lásd de Champeaux-nál.

2) De Montlosier, Henrion de Pansey, Bernardi, Jauffret, Aft’renál, De l’appel comme d’abus. 10. és 11. 1.

3) Rapport 189—190. 1. Lásd még; Van Espen, tract. De recursu ad principem. — Gaudry f. i. m. 304. s köv. 11.