Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
60 MUNKÁLATOK 48. ÉVFOLYAM. zanul nem lehet felhozni a keresztény állam azon túlkapásainak igazolására, melyek a febkezesek elfogadására vonatkoznak. Igen sajátságos lenne, hogyha például a XIX. század katho- likus hatóságai egy VIEL Henrik, egy Erzsébet, vagy a svéd és dán királyok eljárására hivatkoznának ! Kétségtelen, hogy a hithű császárok is számos oly folyamodást fogadtak el, melyek egyházi dolgokra vonatkoztak ; azonban e folyamodás, valamint az azokban követett eljárás és az appels comme d’abus-k közt semminemű rokonság nincs. E folyamodásokat négy osztályba sorozhatjuk : a) Vannak olyanok, melyeket maga az egyházi hatóság nyújtott be azok ellen, a kik Ítéleteinek végrehajtását és fegyelmének megtartását akadályozták. Az egyház ezekben az akkor tájt divó és a Novellákban') szabályozott elvek alapján kérte a polgári hatalom segélyét. b) Vannak ismét folyamodások az egyházi birák Ítéletei ellen, de ezekben az Ítéltek csak támogatást kerestek a őzéiből, hogy felsőbb egyházi törvényszékhez fordulhassanak.1 2) c) Vannak folyamodások, melyeket a tartományi zsinat, mint első fokú biróság által elitéit püspökök nyújtottak be, s melyekben a császárt népesebb zsinatok összehívására kérték, hogy azok mint felebbezési törvényszékek Ítéljenek felettök.3) d) Végre vannak folyamodások, melyeket oly püspökök adtak be (pl. sz. Athanáz), kiket eretnek főpapokból álló zsinat Ítélt el, és akik azt kérték a császártól, hogy illetékes birák, valamely törvényes zsinat által Ítéltessenek meg.4) Midőn a fejedelmek ezen különféle folyamodásokat elfogadták, nem lépték át a jól felfogott védnökség határait, és eljárásukban semmi olyast sem lehet felfedezni, a mi a parlamenteknél a XVI, XVII. és XVIII. századokban divó appels comme d’abus-khöz hasonlítana. 1) Nov. 6. cap. 1. §. 8. és nov. 137. 2) Nov. 6, 83. és 123. — Sozom. Hist. eccl. lib. VI. cap. VII. - Labbe, Concil. tom. III. 441. és 442. 1. tom. VIII. 1154. 1. 3) Antioch, zsinat. (341.) can. 12. *) Athan. Epist. 51. ad solitarios —- Nov. 5. és 8.
